Szolgálat 43. (1979)

Tanulmányok - Armand J. Nigro: Az imádság: személyes válasz Istennek

sőt ugyanannak az imának a során is. Próbáljunk meg pl. az ágyon feküdni, vagy egy kényelmes karosszékben ülni, lábunkat egy zsámolyra téve, karunkat pedig a karfán vagy ölünkben pihentetve, tenyérrel fölfelé. Vagy üljünk egy keményhátú székben, ölünkben fölfelé vagy lefelé fordított tenyérrel, kényelmesen hátratámasztott fejjel. Máskor üljünk az asztal vagy íróasztal mellett, karunkat rajta nyugtatva, vagy térdeljünk le, megtámasztott vagy kitárt karral. A különféle testtartás alkalmazkodjék különböző kedélyállapotunkhoz és szükségleteinkhez.

4} Isten jelenléte. Válasz Isten jelenlétére. — Békésen emlékeztessük magunkat, mennyire jelen van Ő számunkra. Tapintsuk meg például ruhánk anyagát vagy az előttünk levő asztalt vagy a pulzusunkat, és ismerjük el Istennek: „Igen, a Te szereteted adta belém az életet és az érzéklést, az szőtte ennek a ruhának az anyagát. A Te szereteted adta nekem a látást, annak meg a színt. A Te szereteted adott nekem hallást, a természetbe pedig hangot. Te szeretted belém az életet; Te itt vagy bennem. Köszönöm, hogy bennem élsz, hogy szereteted jóságot és istengyermekséget adott belém.“ Ez igénybe vesz egy kis időt, de tegyük meg mindig, és sohase siessük el. Még akkor se siettessük az imának ezt a részét, ha az egész időt igénybe veszi. Lehet, hogy indítást érzünk majd kimondani: „Köszönöm. Én is szeretlek Téged."

Ezekben a pillanatokban átélhetjük a különleges kapcsolatot Istennel, mélyen, személyesen megtapasztalva jelenlétét. Olykor megadja, hogy átérez- zük (megtapasztaljuk) jelenlétét. Ha megteszi, hagyjuk csak; engedjük, hogy ez az élmény magával ragadjon és vigyen, mint ahogy a víz fenntart egy úszó testet. Tartsunk ki benne, míg el nem halványul. Ne térjünk el tőle, ne akarjuk az élményt megváltoztatni vagy siettetni vagy túlzottan reagálni rá, túl sok és szükségtelen szóval. Talán elég, ha egyszerűen azt ismételjük: „Én Uram és én Istenem", vagy „Abba, Atyám!“ Ha az élmény elhalványul, vegyük tovább igénybe az Ö jelenlétére emlékeztető eszközöket.

5) Imádkozzuk el a szentírási helyet, visszatérve hozzá, hangosan, figyelemmel elolvasva. Lehet, hogy nem marad idő a kiválasztott szentírási hely elolvasására. Ha így történik, nagyon jó. De ha megpróbálunk hálával, szeretettel, imádattal válaszolni Isten jelenlétére, és nem történik semmi, ha száraznak és vigasztalannak érezzük magunkat, ne veszítsük el a bátorságunkat, és ne gondoljuk, hogy ez a kudarc jele. Lehet ez a szárazság inkább Isten hívása, hogy figyeljünk rá, amint a Szentírásban szól hozzánk. Imádság közben mindig legyen kéznél a Szentírás, sohase hagyjuk el a kezünk ügyéből. Ha szomjazunk Isten igéjének hallására, vagy ha úgy látszik, hogy semmi sem történik, miután türelmesen és békésen megpróbáltunk felelni Isten jelenlétére, ha úgy érezzük, hogy nem közli magát, vagy nyugtalannak és szétszórtnak érezzük magunkat, akkor térjünk vissza az előre kijelölt szentírási szakaszhoz, és hagyjuk, hogy ezen át közölje magát velünk. Figyeljünk, mialatt beszél, mert a Szentírás az élő Isten eleven szava. Most is él, mert

36