Szolgálat 43. (1979)
Tanulmányok - Armand J. Nigro: Az imádság: személyes válasz Istennek
Az egyházközségben való közreműködés (főként a jegyesek házassági előkészületében próbálunk segíteni) szintén áldozattal jár. Külső tevékenységünk nem mehet családi közösségünk rovására. Bízunk azonban, hogy a Lélek segítségünkre lesz, és eltölt szeretetének kegyelmével, ami az ő legfőbb adománya és közösségi életünk alapja. Armand J. Nigro AZ IMÁDSÁG: SZEMÉLYES VÁLASZ ISTENNEK Meggyőződésem, amelyet szeretnék megosztani: az imádság személyes válasz Isten jelenlétére. Hadd magyarázom meg. Vagy mi vagyunk fontosabbak, mint Isten, vagy Isten fontosabb nálunk. A felelet nyilvánvaló: Ö fontosabb, mint mi. Ha pedig az, amit Isten akar és tesz, fontosabb, mint amit mi akarunk és teszünk, akkor figyelmünknek jobban kell arra összpontosulnia, mi az Isten és mit tesz. Továbbá amit Isten akar mondani nekünk, az fontosabb, mint akármi, amit mi mondhatnánk neki. Isten pedig akar szólni és akarja közölni magát velünk. Ha az imádság túlságosan önközpontú, ha középpontja az „én“, „engem", „enyém“ (még ha szent és nemes kívánságokra vonatkozik is), akkor nehézségekkel fogunk találkozni. Az imádság személyes válasz Isten jelenlétére. Inkább olyasmi, amit Isten tesz bennünk, mint amit magunk teszünk. Ez azt jelenti, hogy Isten először is tudatossá teszi jelenlétét számunkra. Az imádság annyit jelent, hogy észrevesszük Istent és válaszolunk Neki. Szent János emlékeztet, hogy az igazi szeretet mindenekelőtt nem azt jelenti, hogy mi szeretjük Istent (ami lehet igaz is meg nem is), hanem hogy Isten szeret minket először. Az ő szeretete irántunk fontosabb, mint a mi szeretetünk őiránta. Igaz, kívánja, értékeli sze- retetünket és hálás érte; de minthogy fontosabb az ó szeretete irántunk, mint megfordítva, azért az ő szeretete több figyelmet érdemel tőlünk. Nézetem szerint három lépcsőre kell figyelnünk az igazi imádság felé tartva. Először is: ha az sírna személyes válasz Isten jelenlétére, akkor az ima kezdete az, hogy vegyük észre ezt a jelenlétét, egyszerűen ismerjük el, tudjuk megvallani: „Igen, Istenem, Atyám, a Te szereteted árasztja belém az életet. Igen, a Te szereteted árasztja az életet és létet a körülöttem levő, az érzékeim kapuja körül tolongó dolgokba. A Te szereteted adja belém a tehetségeket és vágyakat stb.“ Szeretnék egy megkülönböztetést tenni. Tudom, hogy az „elmélkedés" és „imádság“ szavakat felváltva használják, ráadásul különböző szerzők különböző értelemben. Vallásos „elmélkedésen“ én azt értem, amikor Istenről gondolkodunk, vagy arról, amit ő tesz, vagy bármi más jó, szent vagy vallásos tárgyról. De ez nem ima. Ha valakire gondolok, akkor ugyan ő van gondolataim 31
