Szolgálat 43. (1979)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A Szentlélek szerepe az Egyházban az Apostolok Cselekedetei szerint

kát tanítókká tett“ (1Kor 12,27), Lukácsnál is a vezető szerepek különböznek, de kiegészítik egymást. Az apostolok mint utazó misszionáriusok viszik szét az evangélium jóhírét, és ugyanakkor legfőbb tekintéllyel vezetik (levelekkel és ismételt látogatásokkal) az általuk alapított közösségeket. Az apostoloknak ilyen szerepe legalábbis Pál esetében részletes adatokkal alátámasztható, Péter esetében is hasonló működési körre következtethetünk mind a Péter- levelek, mind a későbbről ismert hagyományok alapján. Valószínűleg János apostol is ilyen vagy hasonló szerepkörben működött egy csoport kisázsiai egyház fölött. Ugyanakkor mindenütt helyi vezetők biztosították a hit további elmélyítését célzó tanítást (didaszkália). Azonban ott találjuk az egyházi közösségekben a prófétákat is, kegyelemtől ihletett személyeket, akik a Szentlélek ösztönzésére intenek, buzdítanak, nehéz kérdésekben az isteni akarat útmutatását közvetítik. A helyi egyházakban élő prófétákra nem egy utalást lelünk az Apostolok Cselekedeteiben (13,1; 19,6; 20,23; 21,9-10) és más új- szövetségi iratokban is (1Kor 12,27-29; 14,1-25; Ef 2,20; 3,5; 4,11; 1 Tessz 5,20;

1 Tim 4,14). A Jelenések Könyve a maga egészében újszövetségi prófécia, önmagát is „prófétai könyvnek" nevezi (Jel 22,18), többször említi, hogy azt közli, amit „a Lélek mond az egyházaknak“ (vö. a hét levél refrénjével: 2,7.11. 17.29; 3,6.13.27). Még a második században is elterjedt az a szóhasználat, amely a karizmatikus személyeket „prófétáknak“ nevezi; a Didaché és Hermas írásai a legismertebb példák. Később azonban, valószínűleg a montanizmus ellenhatásaként, nem nagyon hallunk a próféták szerepéről, és a 3. századon túl ez a szóhasználat teljességgel eltűnik. Evvel persze a Lélek spontán ható éltető és irányító — mai szóhasználattal „karizmatikus“ — szerepe nem szűnik meg. Inkább egy új fejlődési szakasz indul meg: az aszkéták, szüzek, remeték s a szerzetesélet kezdeti formáinak különféle válfajai jelzik az új módokat, amiken keresztül a Lélek új adományai, mindig éltető és megújító „karizmái“ megnyilatkoznak. Más szóval a Apostolok Cselekedeteinek egyházképe továbbra is érvényben marad, csak a formák, a szóhasználat, az Egyház szükségletei és életkörülményei változnak meg. A Szentlélek Egyházat irányító és éltető szerepe továbbra is nemcsak a tekintéllyel tanító és szentségeket szolgáltató hierarchia, nemcsak az apostolutódok révén folytatódik, hanem a hívek minden rétegében megnyilvánuló kegyelmi indításokkal, sugallatokkal, s a legkülönfélébb egyéni hivatások révén is.

A mai kereszténység ismét érzékennyé vált a Lélek irányító hatásának sokrétű és sokoldalú valóságára. Akár a karizmák fontosságáról, akár a szervezeti egység vagy a hierarchia szerepéről beszélünk, tanulnunk kell Lukács történeti műveiből, amelyek szerint a megtestesülés első pillanatától az idők végezetéig az Egyház mint a Lélek műve, mint a Szentlélek jelenlétét garantáló szervezet és a Lélek szabad kegyelmi sugallatainak kerete szolgálja Isten üdvözítő szándékát az ő soha egészen ki nem fürkészhető és meg nem magyarázható tervei szerint. ,

18