Szolgálat 43. (1979)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A Szentlélek szerepe az Egyházban az Apostolok Cselekedetei szerint
Farkasfalvy Dénes A SZENTLÉLEK SZEREPE AZ EGYHÁZBAN AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI SZERINT Az Apostolok Cselekedeteinek modern tanulmányozói gyakran figyelmeztetnek arra, hogy e műben nem szabad különálló könyvet látnunk. Bár a kritikusok nem egyeznek meg a szerző kilétét és a mű keletkezésének időpontját illetően, aligha lehet kétség, hogy a harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedetei egyazon műnek két kötete. Keveset tudunk arról is, hogy a két kötet az Egyház írásgyűjteményében (a „kánoniban) hogyan választódott szét. Valószínűleg a második század közepén, amikor egyre fontosabbá vált, hogy a katolikus ortodoxiát a négy evangélium együttes tanúvallomása alapján védelmezzék a gnosztikus tévtanokkal szemben, a három szinoptikus evangélium mellé sorolták János evangéliumát, ami így Lukács két kötete közé ékelődött. Mindenesetre a második század végén író Szent Iréneusz lyoni püspök már hansúlyozza a „négyalakú“ (tetramorphon) evangélium szerepét, mint az igaz hit egységes alapkövét és ugyanakkor Jánost Máté, Márk és Lukács után említi. Ugyanő gyakran idézi az Apostolok Cselekedeteit, jelezvén evvel, hogy a Lukács-evangélium második kötete ezzel nem vesztette el jelentőségét. A könyvek sorrendjének ez a megszilárdulása azt eredményezte, hogy a harmadik evangéliumot sokkal gyakrabban hasonlítjuk össze a másik két szinoptikussal, Mátéval és Márkkal, sőt János evangéliumával is, mint az Apostolok Cselekedeteivel. Ez utóbbit viszont rendszerint a páli levelekhez való viszonyában tárgyaljuk. Kevés figyelmet szentelünk annak a ténynek, hogy a két kötetet egyetlen mű részeiként tervezte el az eredeti szerző. Pedig Lukács gondolat- világának egyik fő sajátossága az, hogy az üdvösségtörténetet „széles vásznon“ szemléli, olyan távlatban, amelybe a születő Egyház története is beletartozik. A két kötet egységének szem előtt tartása épp a Szentlélek működésének témájával kapcsolatban rendkívül hasznos. A harmadik evangélium különös figyelmet szentel annak az igazságnak, hogy az üdvösségtörténet minden szakasza a Lélek ihletésének és sugallatának hatása alatt áll. Az evangélium elején a legfontosabb részletekkel kapcsolatban nyílt utalást találunk a Szentlélek működésére. Azok az egyszerű emberek, akiknek szürke életéből az üdvtörténet nagy alakjai kisarjadnak, profetikus személyek, akiket a Szentlélek sugallata késztet hitre, beszédre és cselekvésre. Zakariás és Erzsébet, de főképp Mária úgy jelenik meg, mint a Szentlélek eszköze, amikor az Előhírnök, majd maga a Messiás élete kezdetét veszi ebben a világban. Az a Lélek, aki Mária szüzességét megtermékenyíti, száll rá aztán az apostolok imádkozó közösségére a mű második részének elején, hogy Jézus feltámadásának tanúit hitvalló, hithirdető, növekvő és terjeszkedő közösséggé formálja. Az a tény, hogy az első Pünkösd napján a tizenegy apostol mellett ott találjuk Máriát, egyál13
