Szolgálat 42. (1979)
Halottaink - P. Vadas József OFM (Confrater — Soror) - Dr. Papp Imre (Belon Gellért)
zsebében pénz, amíg bevásárolt. Utána a maradékot azonnal kitette. Ha elfelejtette, szinte ijedten jött a maradék pénzzel: jaj, a zsebemben felejtettem. Tisztasági fogadalmának megtartásában is példaadó volt. Csengéién mindenki tisztelte. 1978 januárjában elgyengült. Szegedre került kórházba, egy hónapig otthon ápoltuk, márc. 21-én pedig saját kérésre Pannonhalmára került. Ott türelmével és imádságával tűnt ki. Aug. 22-én visszaadta lelkét Teremtójének, Krisztus feltámadásának és eljövetelének titkából vigasztalást merítve. Dr. Szilas József Csanádi általános helynök végezte temetését, rendtársai, egyetlen még élő rokona, a csengelei hívek és a pannonhalmi otthon tagjainak részvételével. Rendtársai P. VADAS JÓZSEF OFM (1896—1978) 1896. márc. 22-én született Egyeden (Sopron m.). 1915-ben besorozták, és végig- küzdötte a világháborút a galíciai, romániai és olasz fronton. Hat év után vált meg a hadseregtől. Ekkor kezdett foglalkozni a papi hivatás gondolatával. 1922-ben Turinban belépett a szaléziekhez. Itt végezte a filozófiai négy évét, a teológiát pedig a mexikói Guadalajarában. Az akkori egyházüldözés miatt mint megyéspap fejezte be tanulmányait a spanyolországi Victoriában. 1929. máj. 25-én szentelték pappá a Pilari Miasszonyunk székesegyházban. Mint lelkipásztor először Kaliforniában működött, majd Saskatchewan (Kanada) magyar templomában. 1938—1950-ig ismét az Egyesült Államokban találjuk mint magyar ill. angol lelkipásztort. 1950 júliusában visszatért Kanadába és belépett a ferencesekhez. Egy éves noviciátus után több helyen működött mint lelkipásztor és gyóntató, többek közt a youngstowni (Ohio) magyar ferenceseknél. 1967-ben tíz hónapos szabadságra hazájába jött. Utána 1976. jún. 10-ig még Kanadában működött. Ekkor korára való tekintettel nyugalomba vonult és végleg hazatért, hogy szülőfalujában csendben készüljön aranymiséjére. De ez nem adatott meg neki: az Úr múlt év ápr. 8-án magához szólította viszontagságos életű, megfáradt szolgáját. Nyugtalan, kereső ember volt — mutatja sok külső és belső vándorlása is —, hajlamos a végletekre, aszkézisben, ielkipásztori buzgalomban, jókedvben egyaránt. Halála előtt kérte, hogy paptestvérei érte is mondjanak majd egy fohászt. Confrater — Soror Dr. PAPP IMRE (1918—1978) Szikrázó nyár fényében tűnt el a magyar egyház egyik ragyogó csillaga és ígéretes reménysége: a földön világoskodó fény az örökkévaló világosság tengerébe. A bácskai Kishegyesen született, Szabadkán érettségizett. Mint hittudományi hallgató feltűnt a zágrábi, utóbb a pesti Pázmány-egyetemen kiemelkedő tudásával és hallatlan szorgalmával. Később az egyetem jogutódaként működő Akadémiának bekebelezett doktora (1950), utóbb magántanára lett (1958). Rövid káplánság után a szabadkai kisszeminárium lelkiigazgatója, majd a háborús események szünete után a kalocsai Hit- oktatónőképzö (1946), és a Hittudományi Főiskola tanára lett (1947). 1951-ben a megszűnő kalocsai főiskolát Szegedre kíséri, és ott kapja kinevezését a Központi Papnevelő Intézet lelkiigazgatójává. 1958-ban váratlanul visszarendelték az egyházmegyébe, és ott előbb Kecelen, majd Baja-Belvárosban működött káplánként. Itt hatalmasodott el régóta viselt arczsábája, amit végül is kénytelen volt megoperáltatni. Ebből kifolyólag jobboldala bénult lett, a működés lehetetlenné vált számára, és a székesfehérvári Papi Otthon lakója lett ötvenegy esztendős korában. 1978. július 23-án halt meg a székes- fehérvári kórházban, július 29-én temette el főpásztora, Kisberk Imre, Udvardy és Paskai püspök és nagyszámú papság jelenlétében. Jánoshalmán, ahol egy évig volt csak káplán, így maradt meg a hívek száján: a kis Dupla. A népszáj megállapítása az első: valóban pap volt nemcsak nevében, de egész egyéniségében. Napi egy órás szentségimádását a legmunkásabbi helyen, a legkimeri- tőbb lelkipásztori vagy társadalmi elfoglaltság közepette sem hagyta el. Az Egyetemi 92
