Szolgálat 42. (1979)
Halottaink - Kapczár József SDB (Fenyő Vendel SDB) - Bali János SDB (Confrater)
Dr. Bánk József érsekpüspök koncelebrálta a gyászmisét volt munkatársaival, dr. Vajda József segédpüspök temette. A hatvani templom sokszor megzsúfolódott már. de ennyi pap és hivő még ritkán volt benne . . . Volt káplánja KAPCZÁR JÓZSEF SDB missziós testvér (1899—1978) 1978. ápr. 16-án halt meg Hong Kongban. Kínát tekintette második hazájának, mert ott, ill. a peremvárosokban: Macauban és Hong Kongban töltötte élete javát. Erdőtelken született 1899. márc. 22-én. Ifjúságáról és hivatása történetéről maga számolt be a Szolgálat 36. számában. Fogadalmát 1925. júl. 26-án tette le. 1931-ben misz- sziós munkára jelentkezett, (gy került már az évben Hong Kongba. Sok éven át mint cipész dolgozott, majd a rend több házában anyagbeszerző és mindenes lett. Szorgos és pontos munkája miatt mindenki megszerette. Nyelvi nehézségei ellenére szívesen elegyedett beszédbe bárkivel, különösen a gyerekekkel. Haza nem látogatott többé. Két ízben azonban rövid pihenőre jött Olaszországba, s mindkétszer találkozni tudott közeli rokonaival. Családját nagyon szerette. A levelezésben apostoli lelkülete is kifejezésre jutott. Nagy örömére egyik unokahúga szintén szerzetbe lépett. A jó József testvér szorgalmasan jegyezte családtagjainak különféle évfordulóit, hogy imáiban mindig megemlékezhessék róluk. Gyakori levelezése nem engedte, hogy elszigetelve érezze magát. Ez tapasztalható volt még utolsó betegségében is. Sok emberi erényt csodáltak meg benne. Főképpen előzékenységben és udvariasságban adott jó példát mindenkinek. Még előrehaladott korában is figyelemmel kísérte a nagy világeseményeket. Derűs lelkületét soha nem zavarta meg semmiféle krízis. Sokat imádkozott. Rómában az 1975-ös szentévben buzgó zarándokként járta be a főbb templomokat, azok helyett is, akik csak vágyban tudtak eljönni. Edzett falusi fiú volt, tagbaszakadt, sudár férfi maradt egész életére. De a betegség megtámadja a legerősebb szervezetet is. Több éven át szívbántalmakat érzett. 1976-ban egy kórházi kivizsgálás gyomordaganatot fedezett fel. Az 1977 júniusában lezajlott öt órás műtét megfosztotta gyomrának háromnegyed részétől. Kissé rendbejött, de ezalatt a rák terjedni kezdett. Újabb, hosszú hónapokig tartó kórházi beutalás következett. A nagyobb ünnepekre: karácsonyra, újévre, névnapjára hazaengedték, hogy néhány órát rendtársai körében tölthessen. Ezek a kikapcsolódások enyhítették fokozódó fájdalmát. Tollba mondott levelekkel kezdett végleg búcsúzni barátaitól, ismerőseitől. A látogatók úgy tudtak neki kedveskedni, hogy vele együtt imádkoztak, énekeltek. Ez jelentette számára a legkedvesebb ajándékot. Időben kérte a betegek kenetét. Elvégezte szentgyónását, s a napi szentáldozásból merített erőt bajai elviselésére. Teljesen váratlanul szólította el az Úr, épp akkor, amikor rendtársai ünnepélyesen akarták elkísérni hozzá a szent Útravalót. A mellette levő rendtársak azonban imával támogatták Temetésére sok nép jött. A halotti misén több mint 50 pap koncelebrált és kisérte a temetőbe a megsiratott testvért. Kapczár testvér egész életén át szíve ügyének tekintette a papi és szerzetesi hivatásokat. Ezért könyörög odaát is. Hallgassa meg a jó Isten ezt az imát, hogy sok szív meghallja és kövesse az Úr hívó szavát. De bizonyára gondol a jó Testvér mindany- nyiunkra is, amint olyan kedvesen fejezte be 1977-es levelét: „Sempre ricordando, azaz mindnyájukról mindig megemlékezem.“ Fenyő Vendel SDB, Róma BAL! JÁNOS SDB (1892—1978) Gyémántmisés paptestvérünk a Vas megyei Alsóságon született 1892. dec. 27-én. 1904 augusztusában vette kezébe a violaszínű Szalézi Értesítőt, amelynek indítására szept. 14-én meg is érkezett Cavagliába (Olaszország), a Szent István királyról nevezett magyar Szalézi Intézetbe mint kisdiák. 1908-ban kérte felvételét a társaságba. Az első 89