Szolgálat 42. (1979)
Eszmék és események - II. János Pál életrajza (R.)
ami elnyomja az embert, de főleg a bűntől és a gonosztól; szabadulás a kien- gesztelődés által, mert Isten Atyánk, s ez közösségbe fon. A papokra utalva hozzátette: „Ne ámítsuk magunkat: az egyszerű és alázatos hívek ösztönsze- rüen, mintegy evangéliumi ösztönnel megérzik, ki az, aki az Egyházban az evangéliumot szolgálja, s ki az, aki kiüresíti jelentését, és más érdekkel elfojtja.“ Gyakorlati téren a család, a papi és szerzetesi hivatások meg az ifjúság problémáinak tanulmányozását ajánlotta a konferencia résztvevőinek figyelmébe. A konferencia záróokmányát, amelyet a pápa március végén hagyott jóvá, „Az Egyház szava“ rovatban ismertetjük majd. Itt csak néhány szempontra szeretnénk felhívni a figyelmet. A 403 résztvevő (187 püspök, 33 világi — köztük 10 nő, 4 indián —, teológusok, szociológusok, más keresztény egyházak képviselői stb.) az előre elkészített munkadokumentumot teljesen átdolgozta. A Szentatya szavainak hatása érezhető a záróokmányon. Eugenio Sales, Rio de Janeiro-i bíboros szavai szerint „Puebla nem zárta be az egyházat a sekrestyébe“, azaz megerősítette a szegények iránti elkötelezettséget, a teljes ember felszabadítását. De ugyanakkor a püspökök (akiknek egyedül volt szavazati joguk a végső szöveg megállapítására nézve) a második okmánytervezetből egyetlen pontot vetettek el, amely szerint „az evangelizáció gazdagodik a fel- szabadulásra vonatkozó teológia építő szempontjaival.“ Fölöslegesnek és félre- érthetőnek tartották ezt a kijelentést, mert nem egy teológiai irányt akartak kiemelni, hanem az Egyház általános felfogását tanítani. — Valamennyien egyetértettek a család mellett a Latin-Amerikában oly fontos bázisközösségek szerepének hangsúlyozásában. „Evangelizálni nemcsak annyit jelent, mint Krisztusról beszélni“ — mondta a pápa a febr. 14-i általános kihallgatáson, két nappal a pueblai konferencia befejezése után, s erre utalva. „Krisztust hirdetni azt jelenti, hogy úgy járunk el, hogy az ember, ennek az üzenetnek címzettje, higgyen, azaz önmagát lássa Krisztusban, hogy Benne találja meg életének igazi kiteljesedését.“ A Szentatya kétségtelenül így hirdette Krisztust Mexikóban, és azt is látta, hogy latinamerikai püspöktestvérei is tanúskodnak arról: Krisztus szeretete ösztönzi őket (2Kor 5,14). B. A. II. JÁNOS PÁL ÉLETRAJZA A Szentatya 40. számunkban közölt életadataira több helyreigazítást kaptunk Lengyelországból. Reméljük, hogy az alábbi életrajz már minden részletében pontos. Karol Wojtyla 1920. máj. 18-án született Wadowice akkori járási székhelyen. Apja Karol, édesanyja Emilia Kaczorowska. Gyermek- és ifjúkorát otthon töltötte. A helyi elemibe járt (1927—31), majd az állami gimnáziumba (1931—38). 1929-ben elvesztette édesanyját, és így a gyerekek nevelésének egész súlya az apa vállára nehezedett. Katonaemberként — a lengyel hadsereg tisztje volt — készítette őket elő az élet nehézségeire. 1941-ben Krakkóban halt meg. Karol bátyja, Edmund orvos lett. Szülőhelyüktől nem messze működött, ott a kórházban fertőzést kapott és vörhenyben meghalt 1932-ben. 62
