Szolgálat 42. (1979)

Eszmék és események - II. János Pál és Latin-Amerika találkozása (B. A.)

érezte, hogy a lengyel pápa ugyanazon a Márián keresztül jut Krisztushoz, mint ők. Minden várakozást felülmúló szeretettel övezték, ünnepelték. ízelítő volt ebből, hogy három órára volt szüksége, míg a szó szoros értelmében lépésben haladó autója a város közepétől az alig 18 km-re fekvő bazilikába ért.

Nemcsak jelképesen, hanem ténylegesen is a népnek, a legszegényebbeknek, legmegpróbáltabbaknak szentelte mexikói tartózkodásának legnagyobb részét. Még 26-án felkereste a dominikai köztársaság egyik szegénynegyedét. 29-én Oaxacába (a mexikói fővárostól kb. 600 km-re), az ország egyik legszegényebb vidékére repült. Félmillió indián jött össze a környékről. Képviselőjük zapotec nyelven köszöntötte a pápát (aki spanyol szöveg alapján kísérte figyelemmel), kiemelve: „Elvették jó földünket, hogy legelőt csináljanak belőle maguknak. A tehenek jobban élnek, mint mi indiánok.“ Válaszában a Szentatya hangsúlyozta: „A pápa és az Egyház veletek van, szeret benneteket. Szereti személyeteket, kultúrátokat, hagyományaitokat, csodálja csodálatos múltatokat, és a jelenben bátorít benneteket.“ Majd kitért a földművesek szomorú helyzetére, akik a földreform hiánya miatt nagy számban menekülnek a városokba, s ott embertelen proletársorba kerülnek. „A pápa szószólója akar lenni azoknak, akik nem tudnak beszélni, illetve beléjük fojtották a szót." Ezért hirdeti az Egyház nevében: „Nem igazságos, nem emberi, nem keresztény nyilvánvalóan igazságtalan helyzetek fenntartása.“ 30-án Guadalajarában, Mexikó második legnagyobb városában szintén elsőnek egy szegénynegyedet keresett fel, „akiket azért szeret, mert ők Isten kedveltjei“, de ugyanakkor felszólította a felelősöket, dolgozzanak nagyobb igazságosságért, s ha kell, a sajátjukból adjanak, hogy mindenkinek meglegyen a megfelelő lakása, ruhája, élelme, munkája, kultúrája. Még mielőtt a guadalajarai székesegyházba ment, helikoptere leszállt egy sportpálya közelében, hogy üdvözölje a rá váró 80 000 munkást. Sokukkal szót váltott, s mivel sokan családjukkal voltak jelen, a munka keresztény szemléletén kívül különösen a család szerepére mutatott rá: az evange- lizálás a keresztény családban kezdődik, a szülők nevelik először hitre gyermekeiket. A közeli zapopanj Miasszonyunk szentélyben a Mária-tisztelet és a népi vallásosság összefüggéséről elmélkedett. Utolsó mexikói állomásán (31- én), a fővárostól kb. 1000 km-re északra fekvő Monterreyben több százezer munkáshoz és campesinóhoz szólt. (A városnak csaknem másfél millió lakosa van, s aznapra még ugyanannyi özönlött oda.) „A pápa barátként és testvérként jött hozzátok, mint munkatárs, mert a mexikói Monterrey hasonlít a Krakkó melletti Nova Hutához. A pápa sohasem felejti el a második világháború éveit, amikor ő maga is kemény fizikai munkát végzett. Megismerte a napi fáradtság, a másoktól való függés terhét, a munka egyhangúságát." Majd hozzáfűzte: „A munkásoknak joguk van ahhoz, hogy érdekeik védelmére szervezeteket hozzanak létre, hogy részt vegyenek a termelt javak szétosztásában . . . A latin-amerikai népek joggal követelik, hogy adják vissza nekik a javakért való felelősséget, és biztosítsák azokat az általános feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy saját szellemüknek megfelelően és minden érdekelt ember- csoport közreműködésével fejlődjenek."

60