Szolgálat 42. (1979)
Az egyház szava - A belga püspöki kar körlevele a gyermekévre
és adjátok át világosan a jövendő nemzedékeknek az Úr e páratlan ajándékát (vö. Rom 6,17; iKor 11,23; 15,3; 2Tim 2,2)! Kérem nemzetetek számára a legszentebb Szűznek, égi Királynőjének anyai oltalmát; Szent István királyét, Magyarországi Szent Erzsébetét, „a szegények vigasztalójáét, az éhesek kielégítőjéét“; Boldog Hedvig lengyel királynőét, aki a 14. században népetek ragyogó ajándéka volt az én szülőhazámnak; mind- azokét a férfi és női szentekét, akiket Magyarország Isten dicsőségére az Egyháznak és a világnak adott. Tiszteletteljes üdvözletem és jókívánságaim szólnak a polgári hatóságoknak is, valamint mindazoknak a magyaroknak, akik nem osztják a ti hiteteket. Mindnyájatokra, Magyarország minden főpásztorára, papjára, férfi és női szerzetesére és hívére bőséges apostoli áldásomat adom. A BELGA PÜSPÖKI KAR KÖRLEVELE A GYERMEKÉVRE Az 1979-es esztendőt az ENSZ gyermekévnek nyilvánította. Felhívja a kormányokat, magánszervezeteket és mindegyikünket, hogy ebben az időszakban különös figyelemmel forduljunk a gyermek felé. Egész szívvel csatlakozunk ehhez a szerencsés kezdeményezéshez. Ezért, ha csak futtában is, a gyermek szükségleteiről és ennek az évnek kivételes jelentőségéről szeretnénk írni nektek. A felnőttek és maguk a fiatalok is tudatában vannak a mai társadalmat átjáró mély és gyors változásoknak. De eléggé tisztában vannak-e vele, mennyire befolyásolják ezek a teljesen új helyzetek a gyermek világát? A nyugati országok nagy részében a gyerekek mindeddig ismeretlen kényelemben nőnek fel. A pedagógia máig elképzelhetetlen új módszerekre és technikákra hivatkozhat. A fejlődő országokban — amennyiben a társadalmi haladás politikai akaratához kielégítő anyagi eszközök társulnak — szintén kedvező fejlődés mutatkozik. A gyermekhalandóság erősen csökken. A tudomány nem sejtett távlatokat tár fel a higiénia és az orvosi gondozás terén. Az analfabétizmus elleni küzdelemben a tömegtájékoztató eszközök kihasználása megadhatja a gyerekeknek és szüleiknek is a hiányzó tájékozódást, illetőleg nevelést. És mégis: a gyermek, ma inkább, mint valaha, sebezhető marad. Az igazi szeretet megkívánja, hogy számot vessünk a befolyásokkal, amelyeknek ki lehet téve: milyen veszélyekkel fenyegetik, vagy milyen lehetőségeket kínálnak fel neki. Mert nem veszthetjük szem elől, hogy a gyermek ellentmondásos lény: egyszer a nemeslelkűség lendülete vesz erőt rajta, máskor önző hajlamok. Ezért bármilyen lényeges is számára a gyöngédség és szeretet, ma már ez nem elég, hogy biztosítsuk szolid és harmonikus nevelését. A gyermek élete veszélyeztetett. Állandó veszély számára a közlekedés. Belgiumban mindennap legalább egy gyerek holtan marad az utakon. Többen 54
