Szolgálat 41. (1979)
Az egyház szava - Egyházatyák Isten kereséséről
És mintha csendben ezt válaszolná a lélek: Miért háborgatnálak, ha nem azért, mivel még nem vagyok ott, ahol az a gyönyörűség van, ahova csak átmenetileg ragadtattam? . . . De „Bízzál az Úrban“ — válaszol önmagának az önmagát háborgató lélek ... Csak maradj meg a reménységben. Amit ugyanis látunk, azt nem reméljük. Ha pedig reméljük azt, amit nem látunk, várjuk csak türelemmel . . . (Fordította Szabó Ferenc) Nicolaus Cusanus (1401—1464) teológus, bíboros „Az elrejtett Istenről“ c. művéből: Isten fölötte van a semminek és a valaminek. Mert neki engedelmeskedik a semmi, amikor valami lesz belőle. És ez az ő mindenhatósága: minden létezőt vagy nemlétezőt felülmúló hatalom, úgyhogy létező és nemlétező egyaránt engedelmeskedik neki. Ö viszi ugyanis végbe, hogy ami nincs, az legyen, ami van, ismét ne legyen. Ö maga tehát semmi sem abból, ami alatta van, amin mindenható hatalma uralkodik. Ezért nem mondhatjuk sem „ennek“, sem „amannak“; hiszen minden tőle ered. — Adhatnánk neki valami nevet? Amit szóban meg lehet határozni, az kicsiny. A felfoghatatlan Nagyság kimondhatatlan marad. — Isten tehát kimondhatatlan? Nem kimondhatatlan, hanem mindenen túl kimondható, mert ő minden megnevezhetőnek alapja. Hogyne lenne neve annak, aki minden másnak nevet ad? — Eszerint egyszerre kimondható és kimondhatatlan? Még ez sem. Mert Isten nem az ellentmondás gyökere, inkább minden gyökér egyszerűsége. — Mit mondhatunk hát róla? Hogy sem meg nem nevezhetjük, sem név nélkül nem hagyhatjuk, sem a kettőt együtt nem tehetjük, hanem egyetlen állításunk — akár ellentmondó, akár kapcsolatos, akár egybehangzó, akár ellenkező — sem illik rá, mert végtelensége mindent felülmúl. A Kezdet ő, megelőz minden róla való gondolkodást. Szent Anzelm, Canterbury püspöke, egyházdoktor (1033—1109) Proszlogion c. könyvéből Megtaláltad-e, lelkem, amit kerestél? Istent kerested, és azt találtad, hogy ő a legfőbb lény, akinél jobbat nem lehet elgondolni, maga az élet, világosság, bölcsesség, jóság, örök boldogság és boldog örökkévalóság, mindenütt jelenlevő és mindig létező. Uram Istenem, alkotóm és újjáalkotóm, mondd meg vágyakozó lelkemnek, mi vagy még azonfelül, amit látott, hogy tisztán lássa, amire vágyakozik. Nekifeszül, hogy többet lásson; de semmi többet nem lát, mint amit látott, csak sötétséget. Azaz hogy nem sötétséget Iát, hiszen tebenned nincs sötétség; hanem látja, hogy nem képes többet látni a saját sötétsége miatt. Valóban, Uram, megközelíthetetlen fényességben lakozol; mert senki más nem hatolhat be ebbe a fényességbe, hogy beléd lásson. Csakugyan azért nem látok, mert túl sok nekem ez a fényesség. És mégis általa látom mindazt, amit látok: mint a gyönge szem, mikor lát, a nap világa .által lát, de a nap világába nem tud bepillantani. 64
