Szolgálat 41. (1979)

Az egyház szava - Az osztrák püspöki kar körlevele a családról

mekes család ma társadalmunk legnagyobb teher alatt nyögő csoportjaihoz tartozik. Ha a családban több gyermek van, életszínvonala emiatt máris károsodik.

De mi ma erről a helyről (ti. az oltártól) nem akarunk társadalompolitikai vitába bocsátkozni. Ma magukhoz a családokhoz szeretnénk szólni. Olyan emberekhez, akiknek a mi időnkben — mikor a házasságot és családot már sokan elavultnak tartják — mégis van bátorságuk keresztény értelemben vett házasságot és családot alapítani, kialakítani és benne hűségesen kitartani. Ezeknek a hitveseknek, ezeknek az apáknak és anyáknak szól különös elismerésünk és köszönetünk. Hozzájuk intézzük ma bátorító szavunkat.

A II. vatikáni zsinaton az egyház, amikor újféleképpen mutatta be magát, gondolt legkisebb sejtjére, a családra is. „Családegyháznak“, „házi egyháznak“ nevezte (LG 11). A család tehát: egyház kicsiben. Mit jelentsen ez? Az egyház: emberek, akik az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztus köré csoportosulnak. Emberek, akik teljes bizalommal segítségül hívják Jézus nevét. így írta le a kezdet egyházát már az Apostolok Cselekedeteinek könyve (vö. 9,14). Az egyház: emberek, akik Krisztus módján igyekeznek élni, az ő szellemében, az ő érzületével (vö. Fii 2,5kk). Az egyház: emberek, akik folytatni akarják Jézus Krisztus művét e világban és e világért.

Ha már most a család csakugyan egyház kicsiben, akkor magán kell hordoznia az egyház ismertetőjeleit.

A család ott válik „családegyházzá“, ahol közösen hívják segítségül az Úr Jézust. Ahol közösen imádkoznak. A közös imában tudják átélni, hogy Isten velünk van, és ténylegesen működik életünkben. Az imában kapja meg az emberi élet végső értelmét, végső mélységét. Az együtt imádkozó hitvesek, a gyermekeikkel imádkozó szülők új tiszteletet és értékelést tanulnak egymás iránt: meglátják egymásban Isten megismételhetetlen teremtményét és partnerét. Ahol közösen hívják segítségül Jézus nevét, ott rendíthetetlen fundamentum jön létre, amely kiállja az élet minden megpróbáltatását és viharát. Mint az írás mondja: „Aki segítségül hívja Jézus nevét, megmenekül“ (Csel 2,21).

De a közös imát senkinek sem lehet parancsolni, és magától sem születik meg. A közös imát tanulni kell. Csak olyan házastársak és szülök tudnak közösen imádkozni, akik beszélnek egymással és növekvő gyermekeikkel Istenről és a hitről. Ott kezdődik a közös ima, ahol emberek együtt szemlélik hivő lélekkel az élet szépségeit, és a nehézségek idején is rendületlenül hisznek az élet értelmében.

A közös imának azután meg kell találnia külső formáit is: pl. a nap kezdetén, a közös étkezésnél, családi szentírásolvasásban, olvasóimádkozásban vagy esti imában. „A családegyház napja“, amelyet egyes egyházmegyék ád- ventben ünnepelnek, talán jó alkalom, hogy a családok.bátran nekivágjanak újból a közös imának. És akkor talán egyszerre megértik, mit jelent Jézus ígé60