Szolgálat 41. (1979)

Tanulmányok - Németh József: Mutasd meg arcodat!

mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon ... Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek, és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod“ (Kiv 33,20-23). — Mint Mózes, úgy mi is emberi mivoltunknál fogva látókörünket leszűkítő, ismerőképességünk hathatósságát korlátozó „sziklahasadékban“ állunk. Platón, a nagy görög gondolkodó, a Poli- teia 7. könyvében a barlanghasonlattal világította meg ezt az állapotot, és megrajzolta az ismeret fáradságos hegymászó túráját a puszta sejtelemtől a véleményen és nézeten át az értelmi belátásig és a tudományos ismeretig. A szellemnek fenntartott lényegi ismeret, a világosságba, vagyis a szellembe és az igazságba vezető út lehetetlen pusztán emberi erő számára. A gúzsba kötött embert meg kell szabadítani (a kereszténység szerint meg kell váltani), fejét meg kell fordítani a világosság felé (a kereszténység szerint meg kell térni), majd lassan felfelé, az igazi világosság felé kell vezetni, még akkor is, ha fáj a szeme és gyakran zavarba jön (a kereszténység szerint Krisztus követésére, aszkézisre kell buzdítani). Mi is tehát — mint Mózes — az ismeret „szakadékéban“ állunk és várunk Isten elvonulására előttünk. Valóban elmegy előttünk Isten egyszer ebben az életben? Lehetséges a biblia elbeszélését magunkra alkalmaznunk?

Isten vissza is húzódhat. Öt lehetetlen kényszeríteni, önkényesen rendelkezésünkre állítani. A szentírás így is ismeri Istent. „Tán csak a közelből vagyok Isten — mondja az Úr —, s nem vagyok a távolból is az?“ — olvassuk Jeremiás próféta könyvében (Jer 23,23).

Mózes Isten arcába akart nézni. Istent úgy akarta megismerni, hogy megoldódjon minden kérdése. De ez lehetetlen volt Mózes és lehetetlen marad minden ember számára. Clairvaux-i szt. Bernát kérdezte: „Milyen lenne az az Isten, akit egészen megértenénk?“ S hasonló kérdések szuggerálják egy modern imában az isteni és emberi ismeret közötti távolság beismerését: „Mit tud a hangya Johann Sebastian Bach-ról? Mit ért a tücsök Beethoven 9. szimfóniájából? Mit láthat meg a kutya a pszichológiából? Mit foghat föl a ló a logaritmusokból?" Az imádság folytatása így lenne: Hogy tudnálak téged. Istenem, megérteni?! — De mi visszaborzadunk attól, hogy így imádkozzunk, és hogy imádkozzunk.

Mózes nem nézhetett Isten arcába, de láthatta Isten nyomait, láthatta Istent hátulról. Az elbeszélésben nincs sző arról, mit jelentett Mózes számára ez az élmény. Ennék oka abban keresendő, hogy végeredményben rólunk van szó, nem pedig Mózesről, aki már rég meghalt. Ha Isten védőleg terjeszti kezét fölénk, míg elvonul előttünk, majd visszavonja kezét, — akkor látjuk meg nyomait életünk útján. Nem annyira az emberekre és eseményekre, nem a jóra és a rosszra, a sikerre és a vereségre kell figyelnünk, hanem Isten útjára az időn át. Mert az emberiség útja mindig az Isten mögött, az Ó útján vezető út, amely már elő van készítve, el van egyengetve. Olyan út, amely nem a céltalan semmibe vezet. Ha úgy nézzük életünk útját, mint a kaleidoszkóp szí40