Szolgálat 41. (1979)
Tanulmányok - Békés Gellért: „Nyugtalan a mi szívünk..."
és egyensúlyát. De ha nem is célja a végső vallási értelem keresése, akarva- akaratlan megnyitja a kereső ember előtt létének transzcendens távlatát. Az újabb lélektani kutatásokból tehát levonhatjuk a következtetést: az embernek természetes igénye ás lelki egészségének is döntő feltétele, hogy értelmét lássa életének. Istenkeresés: szellemi nyíltság Isten felé Az élet értelmének emberi igénye döntő szerepet játszik Isten keresésében. Helyesen jegyzi meg Wittgenstein: „Istenben hinni annyit jelent, mint belátni azt, hogy életünknek értelme van.“ Az értelem igénye ugyanis arról tanúskodik, hogy az ember szellemileg nyílt lény, aki természete szerint keresi tulajdon fejlődésének útját: törekszik képességeinek kifejtésére, a teljesebb emberi létre. De ehhez a megállapításhoz mindjárt hozzá kell fűznünk, hogy az ember szubjektív nyíltsága természeténél fogva tárgyi vonatkozású, és a személyétől független valóságra, a világra irányul. Az ember ösztönszerűen tudja, hogy léteznek valóságos külső értékek, amelyek fejlődését szolgálják, törekvéseit kielégítik, szóval értelmet adnak életének. Ez nyilván nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egyéb okokból később tagadni is tudja, hogy bárminek értelme volna az életben. De maradjunk annál a fénynél, hogy az ember valamiképpen, bizonyos ösztönös megérzéssel tudja, hogy életének értelme van. Nem kérdeznénk és nem keresnénk életünk értelmét, ha nem sejtenénk, hogy amit keresünk, az valóban létezik. Ma az ismeretelméletnek szinte közhelye, hogy létezik bizonyos előzetes tudás, ami a valóság megtapasztalásából származó közvetlen ismeret, valamiféle intuitív meglátás. Német szaknyelven ezt a „Vorverständnis“ szóval fejezik ki. Ilyen ismerete van a gyermeknek a világról és tulajdon személyéről, mielőtt még igazában megértené valóságukat. Az ember szellemi nyíltsága tehát ebben az összefüggésben kettőt jelent: egyfelől szubjektív képességet arra, hogy élete értelmét keresse, másfelől előzetes tárgyi tudást, még ha sejtésszerű is az, hogy az életnek értelme van. Zahrntta! úgy lehet leírni ezt a szellemi nyíltságot, mint bizalmat abban, hogy amit kérdezek, arra választ kapok, amit keresek, azt meg is találom. Ez a bizalom természete szerint dinamikus jellegű: szüntelen arra indít, hogy a kapott válaszból új kérdést formáljak, s amit megtaláltam, az újabb keresésem kiinduló pontja legyen. Ebből a dinamikából tűnik ki legvilágosabban, hogy az ember lényegében transcendentia sui: önmaga meghaladására, felül- múlására képes lény. S főleg azért, mert ez a dinamika végső fokon a teljesség és a tökéletesség igényével jelentkezik: nem hagy megnyugodni addig, amíg meg nem kaptam a végső választ, amíg meg nem találtam életem teljes értelmét. Nos, az istenkeresés voltaképpen nem más, mint az embernek ez a szellemi nyíltsága, amikor léte tökéletességét keresve kérdésével az élet végső 26
