Szolgálat 41. (1979)
Tanulmányok - Béky Gellért: „...keressék az Istent, szinte kitapogassák..."
elismert indiai vallástudós, Raymond Panikkar szerint Buddha nemcsak a faragott képekkel számolt le véglegesen: magának Istennek a nevét is kitörölte a vallás szótáróból, sőt Istent magát is .felszámolta“! Tette pedig mindezt a tiszta hit érdekében.22 Panikkar utal az ismert történetre: mint vitatkozott egymással a „szellem" (manas) az indiai „logos“-szal (vác) arról, melyiküket illeti meg az elsőség. Végül Prajapati isten elé vitték az ügyet (egy teremtő isten), aki a szellemnek ítélte oda az elsőség pálmáját. Mire aztán a logosz sértődöttségében megtagadta az áldozatok bemutatásán való részvételét. Ezért mondják az áldozati szavakat ezekben a 'liturgikus cselekményekben halkan. Panikkar úgy gondolja, hogy ez a történet világosan rámutat a Kelet és Nyugat közti óriási különbségre: India a szellem (vagy „lélek“) mellett tört pálcát, míg a nyugat a logosz javára döntött.23 Mert mit ér — úgymond Panikkar — megtiltani a faragott képeket, ha megtartjuk a szavakat meg a körmönfont magyarázatokat Istennel kapcsolatban, miután az ábrázolást úgy-ahogy elvetettük? Vájjon nem helyette9Ítjük-e éppen ezzel az eljárással a valóságot, Istent a magunk alkotta szavak bálványával?24 Az sem lehetetlen, hogy végső fokon önmagát kérdezi az Istent kereső ember, mikor Istenről beszél. Az Isten problémája végeredményben antropológia, ha igaz az előbbi feltevés. Azaz: az antropológia az egyetlen jogos és igaz teológia. Panikkar persze csak mint kérdéseket teszi fel ezeket a lehetőségeket: vájjon nem önmagunkat kérdezzük-e voltaképpen az élet végső céljáról és értelméről, valahányszor Isten felől kérdezősködünk?! Mert magáról Istenről úgyse mondhatunk sokat. Csak ha a logosz csendben hallgat (theologia negativa), akkor fogjuk az Atyát imádni tudni „lélekben és igazságban“.25 De mi lesz akkor az értelemmel? Értelmünknek szabad a paradicsomi tudás minden fájáról ennie, csak erről az egyről nem (Isten tudásának a fájáról), különben istenné teszi magát. Az Isten problémája ui. nem esik az értelem és elméletek törvénye alá. Nincs más felelet, csak az, amit Buddha adott, amikor tanítványai ilyen és hasonló kérdésekkel faggatták őt: egy virágot vett az ujjal közé és szelíden, megértőén rájuk mosolygott . . .24 Ez lenne talán az Atya mosolya is Krisztus arcán?! A kínai és a japán zen-buddhizmus valóban le is vonta ebből a végső következtetést: Jenseits des Guten und des Bösen*, túl a jó és rossz határain, de túl magán az Istenen is . . . Ilyen értelemben szokás beszélni a buddhizmus a-teizmusáról. Nem mintha a buddhizmus nem ismerné az „isten“ szót. Ismeri és használja is: mind egyes, mind pedig többes számban, és éppen ez a megtévesztő sokak számára. De vájjon csakugyan isten-nélküli vallás a buddhizmus? Nagyon nehéz dolog pálcát törni ebben a nehéz kérdésben. Ha azonban keletnek (beleértve természetesen a buddhista keletet is) a természethez való szinte vallásos, sőt nem egyszer „misztikus“ vonzalmára, természetszeretétére, a mindenséggel való majdnem személyes egyesülésf 15
