Szolgálat 41. (1979)
Tanulmányok - Béky Gellért: „...keressék az Istent, szinte kitapogassák..."
(1Kor 13,12), és eggyé lesz vele a tökéletes szeretetten. Ekkor tudja majd meg az Isten népe valóban az Úr nevét, amely nem négy zsidó írásjel vagy valami emberi szó, hanem azonos Isten végtelen szentháromsági Létvalóságával. Ez lesz számunkra véglegesen „elég“. De ez nem evilági birtoklásunk tárgya, hanem jövendő reménységünk. Ami e világban „elég“ nekünk, az Jézus, az édes Jézus, a szelíd és alázatos Jézus, a keresztfán meghalt és érettünk feltámadt Jézus, aki, mint megtestesült isteni Logosz, emberi formában megmutatta nekünk: ki az Isten és milyen az Isten. Olyan volt ez a kinyilatkoztatás, hogy a Megnevezhetetlen neveként egy szó tolul ajkunkra, egy név, amely nem név, hanem vallomás: „Az Isten szeretet." Aki ezt hiszi, az már nem fog megelégedni azzal, hogy sok szóval és magyarázattal az Istenről szóljon, hanem — tudván azt, hogy az Isten végtelen szeretetével hozzánk szólt — arra fogja használni szívét és ajkát, hogy az Isten h ez szóljon. Az imádság: ez az a forma, amelyben végső értelmet nyer minden Istent emlegető beszéd. Az imádkozó ember számára az egész teremtett világ, az egész emberiség egy hatalmas orgonává válik, amelyen a mindent felülmúló, kifejezhetetlen Isten dicsérete zeng. Béky Gellért „ . . . KERESSÉK AZ ISTENT, SZINTE KITAPOGASSÁK . . . “ (Csel 18,27) 1. PÁRBESZÉD A HALÁLLAL Az emberiség legrégibb írott könyveiben, az Upanisádokban olvassuk a következő „történetet“: az ifjú Nichiketa felkeresi a Halál Fejedelmét. Magától a Haláltól szeretné megtudni a nagy titkot: mi is az igazság a halállal kapcsolatban? Csakugyan vége van mindennek, ha meghalunk? Valóban nincs többé az, aki halott? A Halál Fejedelme először mindenféle kitérő válasszal próbálja az ifjú figyelmét elterelni a kérdés velejétől. Nichiketa azonban nem tágít. Végre a Halál (akinek közben egészen megtetszett a fiatalember okossága és nyílt bátorsága) késznek nyilatkozik elárulni a titkot. Ez pedig nem egyéb, mintáz „OM“, Bráhmánnak (Isten) szent Neve! OM az istenség megszentelt jelképe, a szinte mágikus Név; minden igazi imádság elelengedhetetlen feltétele, az elmélkedés legfőbb tartalma. Aki ezt a Nevet ismeri, az halhatatlan! Hiszen Bráhmán (és csakis Ö) halhatatlan: nem kezdődött, nincsen vége. Aki belé veti hitét, aki ráhagyatkozik, azon nem fog a halál.' Lenyűgöző istenkép tárul elénk az Upanisádok ősi szövegeiben. Nyoma sincs ebben az istenfogalomban a félelemnek és rettegésnek. Hiába keresnénk mögötte a vallás állítólagos társadalmi és politikai tényezőit, vagy az istenfogalommal való manipulációt. Tisztán, érdektelenül, metafizikus magasság12
