Szolgálat 41. (1979)
Halottaink - Zellhofer János piarista (P. Tomek V. - nővérek)
lélek dicsérje az Urat, áldja jóban, nehézségben, egészségben és a betegágyon. Amikor falujában nagycsütörtökön este kezdődtek a kfnszenvedési evangéliumok, ö a kórházi ágy magányában elhagyatottságáért adott hálát az Istennek. 1977 karácsonyán misézett utoljára betegágyában. Addig is, azóta is minden vasárnap elvitte hozzá a Szentséget a helybeli parókus. Az utolsó földi hétköznapon még egyszer kért „csak egy morzsát az Élet Kenyeréből.“ Hitt a föltámadásban, ez tette elviselhetővé számára a szenvedést és a halált. Tudta, hogy a kor helytelen szokása szerint beton fedőlap kerül a sírjára, de kérte: „Hengerít- sétek el a követ a sír ajtajáról“ (vö. Jn 11,38), és ültessenek zöld füvet, fát, virágokat, hogy a kicsírázó mag is jelezze a föltámadást. Mindig bízott benne, hogy a kereszt ereje megvédi, és erőt ad neki is az élet nagypéntekén. A nagyszombati liturgikus ének alkalmazott értelmében azt kérte hitvesétől, édesanyjától: „Ne sirass engem, ó Anya, mert feltámadok és megdicsőülök“ — szívetekben megtaláltok. Gyermekeitől „Az öreg gólya új hazába indul“ c. versével búcsúzott. Visszaemlékezett arra, amikor még mind a hatan kicsik voltak, és úgy várták tőle az ételt, a mennyeit is, mint a kis gólyák a nagytól az eledelt. Már megnőttek, s most az öreg gólya elmegy oda, ahol minden más; de megmarad a szeretet. Ez tudja megszépíteni az életet és ad szárnyakat. Dr. Petrasovits Dénes ZELLHOFER JÁNOS piarista (1907—1978) Egyenes, egyszerű jellem volt. A papi ideált, amelyre annak idején nevelték, soha nem vonta kétségbe. Töretlenül az volt, aminek indult: Jézus papja. Az az ember, akit a Biblia „ígaz“-nak nevez. A 14. és 100. zsoltárt róla írhatták volna. 1907. jan. 6-án született Mosonban. Magyaróvári gimnáziumunk alsó osztályainak elvégzése után 1923. aug. 27-én Vácott a piarista rendbe lépett. 1924. aug. 28-án tett egyszerű, 1930. szept. 8-án pedig Budapesten ünnepélyes fogadalmat, végül ugyanott 1932. jún. 19-én pappá szentelték. A teológiát a budapesti Kalazantinumban tanulta, az egyetemen pedig tanári oklevelet szerzett. Tanárkodott Kecskeméten, Szegeden és Debrecenben. Latin és német nyelvet tanított. Szigorú tanár és példás életű szerzetespap hírében állott, aki komolyan törődik a tanulók vallásos nevelésével. Tette ezt nemcsak az iskolában, hanem a diákoknak tartott beszédeiben (sokáig volt ún. hitelemző) és a cserkészetben is. Már akkor is látni lehetett, mennyire aggódik a gondjaira bízottakért, ha azok valami nehézségbe, de különösen bűnalkalomba kerültek. Ez végigkísérte egész életén át. Ilyenkor kilépve önmagából, fáradságot nem ismerve, időt nem sajnálva, félreértést, gúnyt is vállalva állt az elesett, a bűnös, a bajba jutott mellett. Sok időt áldozott a lélekmentés, bátorítás érdekében iskolai órái s az anyagi-beszerző gondok mellett. A magyarsághoz való ragaszkodását akarta kimutatni azzal, hogy amikor otthon a németség között politikai mozgolódás mutatkozott, nevét Zsejkeyre magyarosította. Később persze ezt Ausztriában elhagyta. 1944-ben kinevezték a sátoraljaújhelyi rendház főnökének és az ottani gimnázium igazgatójának. Azonban alighogy megkezdte működését, el kellett hagynia állomáshelyét. Utána rövid ideig szülőföldjén tartózkodott, majd két éven át a salzburgi egyházmegyében, Köstendorfban káplánkodott. Ez fontos szakasza volt életének: Moser esperesben igazi papi emberrel találkozott, aki nagy hatással volt rá. Mindig mint atyai barátját emlegette, és később kremsi és bécsi rektorsága alatt ö is belenőtt a moseri ideálba. 1948-ban az osztrák piarista rendtartományba került. Ott főleg gazdasági ügyekkel foglalkozott, de volt kremsi konviktusunk vezetője és hosszabb időn át a kremsi, majd Bécsben a Szt. Teklához címzett ház főnöke is. Talán eleve „elöljárónak“ született. Ez meglátszott már egyetemi éveiben is, amikor a német szemináriumban az ő szenior- sága alatt „csend, rend, fegyelem“ volt a jelszó, és pl. megkívánta a német nyelvű társalgást, mondván: azért vagyunk itt, hogy tanuljunk. Bizonyára nem volt kényelmes főnök vagy kolléga, mert rendszeretetétől, megvesztegethetetlen igazságérzetétől és 101
