Szolgálat 40. (1978)

Könyvszemle - Congar: La crise dans l’Église et Mgr. Lefébvre (Németh J.)

egyház és világ viszonya“ egymáshoz. S mivel a dialógus nemcsak vitát, párbeszédet, hanem a gondolatok kölcsönös kicserélését is jelenti, egyre inkább tükröződött az egyházban is a pluralista világ sokrétűsége. Itt kell keresni az egyház válságának fő okait. — Congar is látja, hogy az egyházi reformtörekvések nagyon sokszor ügyetlenek voltak: fejetlenség, zűrzavar uralkodott a liturgiában; több teológiai tanítás kétes értékű volt; meggondolatlan fellépések és nyilatkozatok aláásták a tanítóhivatal tekintélyét; egyoldalúan a tekintélyt hangsúlyozó érvelések a maradiság és csökönyösség benyomását keltették. Sokan vannak aztán az egyházban olyanok, akik allergiával reagálnak minden változásra, és már kezdettől fogva visszautasítanak mindennemű reformtörekvést.

A befejező részben Congar néhány járható utat mutat fel. Az egyháznak nyíltnak kell lennie Istennel szemben, egységesnek kell maradnia hivatásában, küldetésében és a szeretetben. Isten szava legyen számára mindenben a mérték. Isten igéjét azonban úgy kell tanítania és magyaráznia, hogy tekintetbe veszi a történelem, a társadalom- tudományok és természettudományok ismereteit is. Kerülje el a pártoskodást, a szek- tásságot, a belső meghasonlást.

A könyv nem szól a Lefébvre-ügy hátteréről, mert ez a francia olvasó számára nagyon jól ismert. Lefébvre a lille-i egyházmegye papja volt, szülei gazdag gyártulajdonosok voltak. Amikor 1925 és 1930 között kitört a harc a szakszervezetek és az északfranciaországi fonó-szövőipar gyárosai között, és a katolikus akció a munkásokat támogatta, egyre mentek a feljelentések Rómába Liénart püspök ellen. XI. Pius mégis kinevezte Liénart-t bíborossá. Lefébvre erre élhagyta az egyházmegyét, és a Szentlélekről nevezett atyák missziós kongregációjába lépett be. Nemsokára Észak-Afrikában dolgozik, és Dakar érseke lesz. Azonban a francia kolóniában sem tud felhagyni politikai nézeteivel. Könyvében ilyen tételek találhatók: „A fanatizmus, a kollektivizmus, a gyengék rabszolgává tétele, mindez megtalálható az Iszlám hagyományaiban“; „A liberális demokrácia a természetjog ellen van. Ez a nyugati népek szerencsétlensége és ez az új népek veszélye ... Itt az idő, hogy megértsük, hogy ezeknek a népeknek erős tekintélyre van szüksége.“ Róma hamarosan levonja afrikai működéséből a következményeket, és visszahívja Európába. Részt vesz a zsinaton, és mint kongregációjának megválasztott főnöke megakadályozza a zsinat rendelkezéseinek végrehajtását; rendtársai ellenállnak, és a kritika tüzébe kerülve le kell mondania hivataláról. A svájci Fribourg- ban akar ezután olyan szemináriumot alapítani, mely nincs „megfertőzve modern gondolatokkal“. 'Mikor ez nem sikerül — Fribourgban van ui. a katolikus egyetemen a domonkosok teológiája — Ecőne-ban, Wallis kantonban alapítja meg szemináriumát. Itt aztán hamarosan összeütközésbe kerül a fribourg-i és a sioni egyházmegye püspökeivel, mert érvénytelennek nyilvánítja az egyházmegyék területén mondott szentmiséket.

Nem szól a könyv rövid terjedelme miatt az ügy történelmi hátteréről sem, ami a külföldi olvasó számára megadja a helyes látószöget. Nem véletlen, hogy Lefébvre a francia forradalomra hivatkozik vádjai megfogalmazásában. Azóta ui. a francia kátóli- oizmusban mindig megtalálható egy irány, amelyben a politikai konzervativizmus szövetkezett az egyházi integrizmussal a modern eszmékkel való következetes ellenkezés jegyében. 1905-ben megtörtént az egyház és állam végleges szétválasztása. Időközben Charles Maurras hatása alatt új mozgalom keletkezik, az Action Frangaise, amelyben a monarchista katolikusok tradicionalizmusa szövetkezik az egyháztól eltávolodott burzsoázia bonapartista színezetű nacionalizmusával. Maurras, aki katolikusnak és ateistának vallotta magát, „hazán“ csak a monarchiát értette (Trois idées politiques 1898). XI. Pius 1925-ben elítélte az Action Frangaise-t; XII. Pius 1939-ben megszüntette a tilalmat ellene. Lefébvre az A. F. gondolatainak zászlóvivője. Ez volt már egyházmegyéjében is. A politikai egyházszemlélet számára fontosabb, mint maga az egyház. A zsinaton döbbent rá talán először, hogy az ilyen szemlélet véglegesen a múlté; ezért támadja a zsinatot. E történelmi háttér nélkül lehetetlen lenne megérteni azt a rokon- szenvet és azt a pénzbeli segítséget, amelyet Franciaországban élvezett. Ottani hívei nagyrészt még ebben a gondolatkörben élnek.

96