Szolgálat 40. (1978)
Eszmék és események - Levelesládánkból
éjszakát teleimádkozták rózsafüzérükkel az állomástól a templomig. Majd megkerülték a hegyet, hol négykézláb, hol nadrágfékkel. Utána ázott, törődött tagjaikat elszállásolták a templomban. Rekedtre énekelték a torkukat, minden örömüket, gondjukat lerakták Mária lábaihoz. Az erdőből hozott zöld ágakat hozzáérintették a kegyszoborhoz, s úgy vitték otthonukba, családjukba édesanyai oltalmát. Láttukra talán Mária is elsírta magát, hiszen ezek a leghányatottabb sorsú gyermekei. Maholnap a szavukat is alig érti . . . Szombaton kisebb-nagyobb csoportok vonulása volt látható. Déltől elállt az eső, kisütött a nap. Mint egy neki bátorod ott áradat lepték el Somlyót a búcsúsok. A felázott latyakot dagasztva kerülték a hegyet csoportosan másnap délig. Ha az aszfaltúira készült cipők nem is bírták a „minőségi“ próbát, gazdáik hűségből jelesre vizsgáztak. Sok pap volt. Reggel 6-tól állandóan miséztek, gyóntattak és áldoztattak. Magyarhonból is volt néhány autóbusz. A következő hét a nagytakarítás jegyében folyt le. Megkerültek a torlódásban lemorzsolódott gombok ... Ha azt írom, hogy mindenik nap részt vettem én is néhány szentmisén, ez bizonyítéka annak, hogy tűrhető állapotban vagyok. + Kérésére ismertetem az itt Brüsszelben „divatos“ karizmatikus összejövetelek mibenlétét. Újnak mondott ez a mozgalom, pedig alapjában semmi új sincs benne, csak felújítjuk és ébren tartjuk az Isten-gyermekség szunnyadó tudatát az írások alapján. A Lélek a mozgatója mindennek, azért nevezik újjáéledésnek vagy megújulásnak a Szent- lélekben. XXIII. János pápa látta, hogy azért beteg az Egyház, mert kialvóban van a lélek tüze: ezért imádkozott és imádkoztatott új pünkösdért. Most a Lélek szele erősebben fúj, átjárja az Egyházat, és életre kelti, akit megérint. VI. Pál pápa is új meglátást tulajdonít neki, jóváhagyta a 75-ös szentév alkalmával a római nagy világtalálkozón. A protestánsoknál is megtaláljuk, ez is egy út az egység felé. Mint minden újítás, sok vitának volt ez is a tárgya, aminek alapja gyakran a hiányos ismeret. Pl. tavaly volt itt egy nemzetközi kongresszus, amelyet a tévé is főleg negatív oldalról ismertetett. A felemelt karok és egyes érzelmi túlzások nagy ellenszenvet váltanak ki jó keresztény körökben is. A karizmatikus szóval sincs mindenki tisztában. Pedig az nem más, mint a Lélek adományai, amint Szt. Pál felsorolja. Az Egyház már alapjában karizmatikus, amiben a keresztség által mi is részesültünk. „Ha az Egyház csak intézmény, meghal, ha csak karizmatikus, megbolondul. E kettő tehát elválaszthatatlan.“ A fiatalok is szívesebben csatlakoznak egy ilyen karizmatikus intézményhez. A mi csoportunkban 20—40 a létszám. Testvérként, névszerint, tegezve üdvözöljük egymást. Nincs foglalkozás szerinti megkülönböztetés. Az újak röviden bemutatkoznak. Az ilyen szentmise abban különbözik a vasárnapitól, hogy nem „hivatalos“ egyetemes hódolat Isten előtt, hanem meleg, családias jellegű. Úgy is mondhatnám, a család összejövetele az atyai háznál, ahol minden gyermek szóhoz jut. Első szavunk az Atyát köszöntő dicsőítő ének és inspirált imák. Elmondjuk a sok felfedezést, amelyre Atyánk végtelen gazdag birodalmában szert tettünk. A kegyelmi források lelket formáló tevékenységeit stb. Mindezért nagy hálával áldjuk az Atyát. Van sok szép új énekünk. Ezután kezdődik a bűnbánati rész, mert az Atya jóságának felismerése mutat rá legjobban félrelépéseinkre. Itt is vannak spontán bűnvallások. A távol levő tékozló fiúkról sem feledkezünk meg. Nagyon hisszük a feltámadt Jézus jelenlétét. Ez az alapgondolat: találkozni Jézussal. A fiatalokat is ez vonzza, s teljesen átformálja életüket. Hisszük, amit az Úr mondott: ha ketten-hárman összegyűlnek nevében, ott lesz köztük. Ö a mi nagy testvérünk, aki az Atyához vezet. Most őt hallgatjuk evangéliumában. Itt megint a Lélek segítségével keressük, mit akar a világnak és nekünk mondani. Tehát benne élünk az elválaszthatatlan Szentháromság egységében. Persze a mise irányvonala megmarad. Végig szabad, de összefüggő hozzászólás kíséri. Találkozunk itt az emberi képesség skálájával, a bűntől a kegyelmi távlatokig. Vagyis életünket hozzuk és tesszük az Isten tenyerére. Ez testvérré kovácsol bennünket. Néha nem is csoda, hogy a felszabadult öröm mérték91
