Szolgálat 40. (1978)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
próbálom nevelgetni immár teljesen elkészült szemináriumunkban rendünk jövőjét, hatvan szeminaristát; fáradozom a gimnáziumban és a kereskedelmi középiskolában heti 15 órában, hogy a környék fiatalságába egy kevéske kultúrát és minél több erkölcsöt öntsek; végül szeretném a társadalmi megmozdulásokon keresztül (Lions Club, szülői értekezletek stb.) a köznevelést elősegíteni. Nyolc évi ittlétem alatt hét helyen épült új kápolna (addig az iskolában miséztünk), három helyen a régi kis fakápolnát szép téglaépületre cseréltük ki, és még három helyen ugyanez folyamatban van. A szemináriumban már nem olyan mutatós az eredmény. 20 elsős gimnazistából 8—10 jut el negyedikig, és ezekből A—5 kerül a felső osztályokra Sao Paulóba. Ha évenként egy-egy szentelésig jut, akkor igen meg leszünk elégedve. Tehát kb. 5 % éri el a papságot. A gimnáziumban továbbra is, egyik tanárunk szavajárásával élve, „nem kis lelkesedésser tanítok, azzal a változással, hogy 1977 márciusában lemondtam az igazgatóságról. Elég volt öt és fél év. Egy lelkes fiatal tanárt jelöltem utódomnak, akit a tanügyi hatóságok el is fogadtak. Megkért, hogy maradjak mellette helyettes igazgatóként. Társadalmi munkám nő. 1976 április 29-én Nova Santa Rosa önálló municipio (város, ill. járási székhely) lett. Négy község tartozik hozzá. Az én plébániám területe jóval nagyobb. „Őszinteségi rohamban“ megemlítem, hogy sokan polgármesternek kívántak. Annyira elterjedt a hír, hogy a toledói polgármester már kollégának titulált, és a püspök méltatlankodva kérdezte, hogy igaz-e. Természetesen én nem fogadtam el a kísértő ajánlatot. Az új polgármester megkért tanácsosnak, amit komolyan is vesz. Azóta sokszor itt ül nálam, és magyar szilvórium vagy skót whisky mellett megtárgyaljuk N. S. Rosa sorsát. Az új város címerét magam szerkesztettem és rajzoltam meg. Belecsempésztem a bencés jelmondatot: „Óra et labora." Híveim rohamosan gazdagszanak. Nyolc év alatt az őserdő helyébe a kormány segítségével „nagyalföld“ került. Az áldott földről április-májusban aratják a szójababot, ősszel a búzát. A gépesítéssel jött az „úribb“ élet. Az ember fél előre nézni. Olvasni a nép nem tud, vagy nem szeret. Egyetlen szórakozásuk: alkohol, kártya, kugli és a nő. De azért vannak biztató jelek is. Az egyházon belül rengeteg új, igen aktív mozgalom született. Morumbin minden hét végén van „encontro“ fiatalok és házastársak számára. Augusztusi missziónk alatt egy hívó szóra százával jöttek össze a serdülők és külön 450 tizenöt éven felüli fiatal. Nem első és nem rendkívüli eset. Sao Paulóban az ifjúsági miséken megtöltik a templomokat. Ezekben van minden reményünk. Brazíliában meg kell változnia a régi rabszolgatartő földbirtokosi, a tolvaj közhivatalnoki és a korrupt vezetői mentalitásnak. Erre csak egy új keresztény réteg képes. (Azóta hírét vettük, hogy P. Szeverin hirtelen vakbéloperáción esett át, de már jól van. Szerk.) P. Kögl Szeverin OSB Nova Santa Rosa 85900 Toledo — Paraná — Brasil + Több hónapja különböző kórházakban laktam. Agyérgörcs következtében szinte teljesen elvesztettem emlékezőtehetségemet, és alig tudtam fölemelni bal kezemet. Képzelőtehetségemet teljesen elvesztettem. Hála a jó Istennek, már jobban vagyok. Elöljáróim intézkedésére még mindig kórházban lakom, de itt dolgozom a kínai szótáron. Imádkozzanak, hogy ezt a nagy munkát be tudjam fejezni. Hogy ne járjak úgy, mint Körösi Csorna Sándor a tibeti szótárral, amelyet halála után senki sem folytatott. A kórház személyzetéből két katolikust kell kiemelnem. Johanna, a kínai lány, szeretettel teli mosolyával sok szenvedőbe önt lelket. Mária, egy hegyilakó lány (nem ápolónő, de mindenféle szolgálatot végez) maga is beteg. Szüksége volna egy új vesére. Adja a jó Isten, hogy kapjon egyet. Anélkül fiatalon fogja növelni az égiek létszámát. 87