Szolgálat 40. (1978)
Tanulmányok - Sántha Máté: Karl Leisner, a diakónus
Nem tudjuk. De mikor a fel ravatalozott Cesare előtt egy édesanya ment el gyermekével a karján, a kicsi felkiáltott: „Mama, ez Jézus!“ Leisner betegágyán éli át a hitleri uralom összeomlását megelőző, végsőkig korbácsolt hangulatú heteket, az amerikaiak bevonulását. Ismét naplót vezet, kurta jegyzeteiből nyomon követhetjük az eseményeket. A felszabadulás után barátai a szó szoros értelmében „kilopják“ a lágerból. Sajnos, már későn. A leggondosabb kezelés és ápolás sem mentheti meg. Mélyen megindítók utolsó följegyzései: csupa hála a visszanyert szabadságért, a sok jóért, amely- lyel elhalmozzák, a figyelem minden kis jeléért. „Minden olyan jó és kedves, mint a Paradicsomban!" „Hálálkodni, hálálkodni, Bucharisztia!" Még viszontlátja szüleit és három húgát. Legnagyobb öröme az, amikor engedélyt kap, hogy betegszobájában szentmisét mutassanak be. Ó maga, bárhogyan vágyik rá, már nem képes erre. Erről a napról (júl. 25.) kelt utolsó följegyzése így végződik: „Úgy, most aludni; este 9 óra 20. Jó éjszakát, örök, szent Isten, Mta (Mater tér admirabilis), ti kedves szentek mind, valamennyi kedves élő és halott, közel és távol! Áldd meg, Fölséges, ellenségeimet is!“ Nem tudja, hogy ez az utolsó mondat, amit leírt, s hogy milyen közel került ezzel nagy diakónus példaképéhez. Még megéri a másik nagy előkép, Szent Lőrinc ünnepét. Aug. 12-én, vasárnap hajnalban hal meg. Utolsó pillantása a Szűzanya képének szól; ágyával szemben akasztatta föl, hogy jól láthassa. Hazavitték a klevei temetőbe. De 1966. szept. 3-án teste két másik náci mártírral együtt a romjaiból újjáépített nagyszerű xanteni dómba kerül, amelyet az engesztelés gondolatának szenteltek. Boldoggá avatását bevezették Rómában. 1975-ben megalakult a „nemzetközi Karl Leisner-kör“ az eljárás előmozdítására, a dokumentumok összegyűjtésére, ismeretének terjesztésére és nem utolsó sorban a vele ápolt imaközösségre. Primíciás képén, amelyet a lágerben szerető kezek készítettek, István diakónus és védőszentje, Borromei Károly látható, a zsoltár ujjongó idézetével: „Dextera Domini ... Az Úrnak jobbja működött hatalmasan, — az Úrnak jobbja engem fölemelt. Én nem halok meg, hanem élek, — s az Úr tetteiről beszélek." Egy másik képen megláncolt pipi kezek emelik a kelyhet, alatta maga választotta jelmondata: „Sacerdotem oportet offerre“, a papnak áldozatot kell bemutatnia. Vajon melyik jelige teljesedett be rajta? Vagy talán mind a kettő? Mini-evangélium Van Isten! Szeret az Isten! Eljött hozzánk az Isten! Megbocsát az Isten! Haza vár az Isten! 56
