Szolgálat 40. (1978)

„Az isteni természet részesei“ (2Pét 1,4)

megalázó kegyeskedés ez részemről, a lehető legnemesebb oltást vittem végbe ez áltál: Krisztus a szőlötő, akivel isteni nedv lüktet ereitekben!

Ennek a titokzatos találkozásnak élménye mintegy azt sugallja: ne próbáld ezt analizálni, a mikroszkóp a legszebb rózsát is cafatokra szaggatja! De felülkerekedik a megajándékozottság öröme: bármilyen gyenge is a hangod, próbáld Istennek ezt a hozzád hajtását hirdetni, mélyebb átéléséhez segíteni, érte hálát adni. Ez vezetett számunk összeállításánál.

Alszeghy Zoltán tanulmánya rámutat a kegyelemtan gazdagságára. Végigvezet azon a három fő úton, amin keresztül a teológusok ezt a titkot megközelítették. Csőgl János egyrészt kiemeli a kegyelem lényegét, azt a belső életerőt, ami „isteni minőségű tettekre képesít“, másrészt figyelmeztet, hogy „a kegyelem mindennapos életformáját nem elméletileg kell megtanulnunk, hanem a gyakorlatban.“ Isten azonban nemcsak a Benne való életet közli velünk, hanem „külsőleg“ is segít ehhez. Ebben megkülönböztetett helyet foglal el az emberi cselekvés, amelyik — mint Gisbert Gresbake bécsi professzor fejtegeti — „a kegyelem konkrét közvetítő és megjelenési formájává válik.“ Mihályi Gilbert a Kegyelemmel Teljes életpéldáján keresztül akar mindennapjainkban a kegyelem mélyebb megéléséhez vezetni. — Mások kegyelmi gazdagodása mindany- nyiunk feladata. Benkő Antal és Borsos Margit hitoktató nővér néhány pszichológiai szempontra hívják fel evvel kapcsolatban a figyelmünket. Kétségtelen azonban, hogy a leendő papoknak még inkább fel kell készülni a kegyelemből táplálkozó életre. Ennek mai szempontjaira mutat rá alapos elemzésében Kereszty Rókus, a dallasi ciszterci közösség novi- ciusmestere. Végül Sántha Máté Karl Leisner életleírásában érezteti velünk, hogyan borid virágba Isten kegyelme a legkegyetlenebbnek látszó életkörülmények között is.

Istenben boldogult Szentatyánk, VI. Pál pápa nagyon szerette az űr színeváltozásának napját, ezt az ünnepet, amelyben a kegyelem és a dicsőség fénye tör be a földi életbe. Több enciklikáját keltezte erről a napról. Isten éppen ezen a napon szólította magához. Erre a vasárnapra is megírta rövid déli beszédét, amelyet már nem mondhatott el. Néhány mondata mintha egyenesen ide kívánkoznék. „Testvérünk, Krisztus“ megdicsőült testét szemlélve arra gondol, hogy az őt elárasztó fény a mi örökrészünk is. „Az a hivatásunk, hogy megosszuk ezt a nagyszerű dicsőséget, mert ,az isteni természet részesei‘ vagyunk. Hasonlíthatatlan sors vár ránk, ha becsületére válunk keresztény hivatásunknak, ha szavaink és tetteink keresztségi fogadásunk logikus következményei.“ Legyen ez a füzetünk „kedvelő alkalom mindenkinek, hogy mélyebben elmélkedjék hitünk e csodálatos valóságain.“ •

4