Szolgálat 40. (1978)
Tanulmányok - Sántha Máté: Karl Leisner, a diakónus
godt és megértő magatartást tanúsított a felmerült problémákkal szemben. Nem foglalkoztak külön az ő esetével, de megérezte a pozitív beállítottságot. „Most már szeretném megismerni az apámat“ — állított be édesanyjához ez után az óra után. „Meg akarom mondani neki, milyen helytelenül járt el, amikor engem veled egyedül hagyott." Ettől kezdve mintha ő akart volna segíteni anyjának, s ezáltal az is könnyebben tudott közeledni fiához. De főként akkor ragyogott fel a szeme, amikor arra a kérdésére: mehet-e ő is ministrálni az osztály számára tartott szentmisén, azt a választ kapta: „ha akarsz, természetesen“. Szinte ott tükröződött az arcán: lám, engem, a rossz fiút is elfogad Krisztus! Ettől kezdve, amikor csak tehette, segédkezett az oltárnál. S itt soha nem volt nyugtalan, nem vágott grimaszokat. Ment akkor is, amikor nem volt senki jelen az osztályból. Az osztályban tartott előkészületek és az egyéni beszélgetések láthatóan mélyen szívébe vésték Krisztus szeretetét. Az emberi kiteljesedés még nem minden, s a legmegértőbb igehirdetés sem vezet szükségképpen Isten kegyelmének elfogadására. Elég Krisztus környezetére gondolni. Maga Rogers sem tartja magát hívőnek, bár ifjúkorában protestáns teológiai hallgató is volt. Isten annyira kegyelmes, megértő velünk szemben, hogy emberi természetünk legnagyobb kincsét, szabadságunkat ellene is fordíthatjuk. Sok úton térhet ki az ember Isten elől. A legközvetlenebbül azonban akkor találhat el hozzá, ha felebarátja őszinte és elfogadó, szeretetteljes magatartásában felfedi az Isten szeretetének szikráját, s egyúttal hallja örömhírét, evangéliumát. Sántha Máté KARL LEISNER, A DIAKÓNUS Érdemes volt? Érdemes? Ez a kérdés kavarog ma sok papban, a papi hivatás gondolatával foglalkozó sok fiatalban. Lehet-e, szabad-e egy életre lekötni magunkat? Van-e értelme lemondani az élet megengedett örömeiről, a család melegéről? Nem esztelenség-e a teljes odaadás útjára lépni, „hinni a Szeretetnek“, mikor Isten olyan „kegyetlenül“ bánik övéivel? — Karl Leisner életében különös erővel csapnak felénk ezek a kérdések. És hogy az egyéniségéből kisugárzó felelet utat talál kortársai leikébe, azt mutatja, hogy barátjának és lágertársának, P. Otto Piesnek róla írt könyve, a „Stephanus heute“, Kevelaerban 1950—1957 között hét, majd keletnémet területen, Lipcsében 1957—1964-ig további öt kiadást ért meg, nem szólva az amerikai és spanyol fordításról. A cím arra utal, hogy Károly „a mai kor István diakónusa“ volt. Merésznek tűnő állítás. Vessünk egy futó pillantást életére: mennyiben ligazolja. 1915. febr. 28-án született a Rajna alsó folyásának vidékén. Egész gyermeksége és iskolás kora Kleve városkához kötötte, 25 km-re a híres Mária-kegy- helytől, Kevelaertól. Utána még egy fiú és három kislány érkezett a családba. 47
