Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A papságra készülők lelki nevelése

momra Krisztust. így a Krisztus és a barátom iránti szeretet párhuzamosan növekszik bennem.

Csak akkor sejt meg valamit a papnövendék az Isten szentháromságos életéből, ha valamilyen formában megtapasztalja az igazi barátságot. Ha Isten belső élete tökéletes nyíltság, közlés, egymásnak adottság, akkor érthető, hogy itt a földön a Krisztussal és a Krisztusban egymással való barátság az isteni élet bírásának legtökéletesebb formája. Ezért mondja Boldog Elréd: „Aki a barátságban marad, az Istenben marad és az Isten őbenne." (A lelki barátságról, 1,70)

A keresztény ókor és középkor jól ismerte a barátság fontosságát a lelki- életben. Ezzel szemben a múlt század lelki irodalma, bár nem tagadja a jó barátság lehetőségét, a szüzességben élők számára elsősorban az amicitia particularis veszélyeit hangsúlyozza. Kétségtelenül vannak ártalmas egyéni barátságok. De az „amicitia particularis" mégsem szerencsés megjelölése a rossz barátságnak. Hiszen minden barátság részleges abban az alapvető értelemben, hogy barátomat mint egyetlen személyt választom ki sok más közül. Ha több barátom van, mindegyikkel személyes, azaz egyetlen, részleges kapcsolatban vagyok.

Hogy a papnövendék számára melyik barátság „jó" és melyik akadály, több jel mutatja meg;

A barátság nem lehet másokat kizáró, másoktól elidegenítő kapcsolat. A jó barátságot az jellemzi, hogy a barátok az egymás között megtapasztalt szere- tetet és bensőséget másokkal is meg akarják osztani. A keresztény barátság sohasem alkot „klikket", hanem mindig nyílt kör marad; erőforrás arra, hogy az „el!enség"-et szeressük és baráttá tegyük.

Mozgatóereje nemcsak a természetes vonzalom, hanem egymás kölcsönös segítése arra, hogy hűségesen megvalósítsák hivatásukat.

Sok barátság kezdetben „tisztázatlan", jó és rossz irányban fejlődhet tovább. Hogy lelki barátsággá tisztuljon, állandó küzdelemre és növekvő hitre van szükség.

Az igazi lelki barátság megállja a távolság és idő próbáját. Ha a barátok nem szűnnek meg Krisztushoz tartozni, ha növekednek a közös értékek szere- tetében, akkor hosszú távoliét sem választhatja el őket; levélváltás, alkalmi találkozások és imádság révén is sokat segíthetnek egymáson.

Fontos, hogy a papnövendék sok ilyen barátságot építsen ki társaival a szemináriumi évek alatt. Később a „szétszórtság"-ban végzett munka idején ezek a kapcsolatok hatalmas erőforrássá válnak. Ha a szemináriumban megszerette a kis csoportban való közös elmélkedést és spontán közös imádságot, akkor esetleg pap korában is folytatni fogja. Igénye lesz, hogy paptársaival ne csak közös szórakozásra, hanem közös elmélkedésre és imádságra is összejöjjön.

A múltban sok helyen egészen elzárták a papnövendeket a lányoktól. A nőkkel való ismeretséget az elöljárók elsősorban mint kísértést és bűnalkal38