Szolgálat 39. (1978)
Halottaink - Fersch György Liberát kapucinus testvér (Confrater)
FERSCH GYÖRGY LI BERÄT kapucinus testvér (1906—1977) Beszámolónkban tulajdonképpen Istenben boldogult Bögözy Vilmos kapucinus atyáé a szó. Ö a 60-as évek elején már megírta a kis Liberót testvérről azt is, amit mi nem igen tudhattunk, s azt is, aminek igazát most mindannyian tanúsíthatjuk, akik kedves hallottunkat ismertük. Aki látni akarja a szegény és alázatos Szent Ferenc igaz fiát a 20. század második felében magyar kiadásban — így Bögözy atya —, jöjjön fel Pannónia szent hegyére. Talál itt élő-elevenen egy „kisebb testvért“, akinél kisebbet aztán alig tudna felmutatni a rend az egész föld kerekén. De ez a parányi emberke méltó arra, hogy lefelé irányuló tekintettel is fölfelé tekintsünk reá. A huszas évek közepén P. Fetzél Albin, a kapucinus rend bécsi tartományfőnöke vizitáoiót tartott a móri kolostorban. A konyhán pöttömnyi emberke tűnt fel neki. Értelmes, eleven eszű és villogó szemű, szorgos kezében ég a munka. A szakács testvérnek még a szeme mozdulását is észreveszi, és akaratát ugorva teljesíti, ö a konyha kedvence. A provinciális azt hiszi, gyerekkel van dolga, s megkérdezi: mi szeretnél lenni, ha megnősz? A legényke bátran felel, németül a német kérdésre: Kapuziner! A házfőnök int: a törpe nevetség tárgya lenne barátcsuhában. Igaz, szorgalmas, imádkozni is nagyon szeret, de nem való szerzetesnek ... — Szóval a magyaroknak nem felel meg? — Nem, mondja a házfőnök. A provinciális újra a kisemberhez fordul: Ha itt nem vesznek föl, eljönnél-e máshová is, hogy kapucinus lehess? — Auf die ganze Welt — akár a világ végére is! így került a Mórott 1906. jól. 6-án született Forsch György Bécsbe, és lett belőle Liberát testvér a noviciátusban, 1926. aug. 31-én. Első beosztása a stájerországi Leibnitz. Itt tett ünnepélyes fogalmat 1930. szept. 6-án. Majd Wolfsbergen és Murauban is tevékenykedett. Hamarosan kiderült, hogy a kicsi magyar testvérke bármely beosztásban megállja a helyét. Rövidke lábait kis székkel toldja meg a tűzhely mellett. Mint született móri, remekül kezeli a pincét. A hordók ragyognak, a pohárban aranytisztán gyöngyözik a bor. Tisztaság és rend uralkodik nemcsak a pincében, de még a környékén is. Ahol ő a szakács, az ízletes étel dicséretétéi hangos az ebédlő. Ahol ő a kertész, ott pusztulnia kell a gaznak. Hangja szelíd és csendes, de a keze gyors, mintha motor hajtaná. Nagy tisztelettel viseltetik az atyák iránt, és bensőségesen szereti testvéreit. A békesség angyala, aki másra rosszat a világért sem mondana. Ha az engedelmesség útnak indította, szomorúság búcsúztatta és öröm fogadta mindenütt. 1931-ben különvált a magyar provincia. Liberát testvér sietett bejelenteni, hogy ő magyar, és szeretne hazamenni. A provinciális azzal érvelt, hogy őt a magyarok kiadták, és lemondtak róla. így visszatartotta. Fájó szívvel, de lázongás nélkül engedelmeskedett a jó testvér. A bécsieknek azt az óhaját, hogy mondjon le állampolgárságáról — minthogy ez nem az engedelmesség kívánalma volt —, elhárította. Magyar vagyok — felelte — és sohasem akarok más lenni. Leveleit is mindig így írta alá: Fr. Liberát, a magyar testvér. A Hitier-féle Anschluss után mint idegent kiutasították. így került 1940 februárjában haza. Máriabesnyőn, Budán, Budatétényben dolgozott. 1950-ben szüleihez ment vissza Mórra. Kijárogatott a szőlőbe dolgozni, egyébként a szavát sem igen lehetett hallani. A budai kapucinus templomban lelkipásztori szolgálatban maradt néhány atyánk, üresen ásított a konyha ... A hangtalan hang Liberát testvér szívén kopogtatott: jöjj, segíts rajtunk! Búcsút mondott tehát a szülői háznak, és sietett Budára, segíteni testvéreinek. Hét éven keresztül látta el a nehéz szolgálatot a bennlakók és bejáró öregek javára. Minden rászakadt: beszerzés, cipekedés, főzés, takarítás. Bárhonnan, bármikor vetődött oda testvér, a kis Liberát konyháján mindig akadt meleg étel. Nála mindig éreztük, hogy hazajöttünk, otthon vagyunk. ( • A hideg kövek, a huzatos konyhák, a zordon stájer tájak három évtized becsületes munkájában, sok fáradozásában fölemésztették fizikai egészségét, ha nem is tudták csökkenteni lelki erejét. Reumás derekával, porckopásos térdeivel mindig nehezebb 92
