Szolgálat 39. (1978)

Eszmék és események - A szentség esélyei (Michael J. Walsh)

Az életállapot szerinti megoszlásban Deloozt meglepte az egyháziak nagy túlsúlya. A világiak száma csak a boldogok között emelkedik jelentősen, ott is csak kb. 35 %-ra. De ez a szám félrevezető, mert sok vértanú szerepel benne. Csak 12 világit avattak boldoggá anélkül, hogy erőszakos halált szenvedett volna a hitért. Ezek közül 8 volt nő, és csak egy férjes. Mind a négy férfi nőtlen. Sőt az utóbbi ezer évben szentté avatott házasok közül sokan nem éltek egymással házaséletet — adottság folytán vagy szándékosan. A világiak többnyire magasrangú családból származnak. A pápáktól 1634 előtt szentté avatott 19 világi közül 15 királyi vagy nemesi házból való. Miután a világiak száma a boldogok között a csúcspontra jutott, most mintha hanyatlanék. Azok között, akiknek ügyét bevezették, de akiket még nem avattak boldoggá, több mint 92 % az egyházi.

Természetesen így a nők számaránya alacsony, bár növekszik. Legmagasabb abban a csoportban, amelynek életszentségét a helyi egyház ismerte el, és főleg Belgiumban. A boldoggá avatást várók közül a világi nők aránya magas a férfiakkal szemben (31 %). Úgy látszik, az Egyház különösen érzékeny a női emancipáció iránt. — Az 1634 óta kanonizáltak sorában minden tíz férfi közül nyolc egyházi (pap vagy szerzetes), a papok idővel szaporodnak a püspökök ellenében, — és minden tíz nő közül nyolc apáca.

Delooz statisztikájából nagyon is könnyű lenne következtetéseket levonni. Ö maga óv ettől azzal, hogy a statisztikai alap nem magas, 3000 embernél kevesebbről van összesen szó. Sokszor igen szűkösek a részletek is életükre vonatkozólag. De azért bizonyos általános vonások világosak.

Mindenekelőtt a szentek leginkább Európa latin országaiból, főleg Olaszországból származnak, vagy ott haltak meg (a pápáktól kanonizáltak 70 %-a a középkortól máig). Másodszor: túlnyomó többségük egyházi, újabban szerzetesnő. Harmadszor: amennyiben laikusok szerepelnek, azok általában gazdagok vagy legalábbis jómódúak, nemesi származásúak és nem élnek házasságban, vagy úgy élnek, mintha nem lennének házasok. Negyedszer: a világiak legnagyobb arányban a vértanúk közt szerepelnek, és ebben a csoportban Európa latin országait messze maga mögött hagyja Ázsia; de még ez is félrevezető, mert Afrika és Ázsia vértanúi többnyire egy európai misszionárius körül csoportosulnak, akinek ügyét rendi családja pártfogolta.

Ezeket a tényeket óvatosan kell kezelnünk. Hogy Olaszországban több szent születik, mint másutt, az nem jelenti szükségképpen, hogy az olaszok szenteb- bek nálunk többieknél, csak azt, hogy vagy jobban fölismerik az éietszentsé- get, ha látják, vagy fontosabbnak tekintik, hogy az elismerés hivatalos pecsétjével lássák el. Vagy az is lehet, hogy mivel Róma közel van (maga a város statisztikailag nem emelkedik ki lakói életszentségével), könnyebb lefolytatni a szentté avatást megelőző eljárást.

Másodszor: nem meglepő, hogy a hivatalosan elismert szentek olyan gyakran egyházi emberek. Ezek sokkal inkább az emberek szeme előtt vannak, mint sokan, akik ugyanígy jogot formálhatnának erre a címre. (Érdekes, hogy a lai75