Szolgálat 39. (1978)
Eszmék és események - A remény (Charles Péguy - † Rónay György)
A Hit katona, kapitány, aki egy erődöt védelmez. Egy királyi várost Gascogne határán, Lotharingia határán. A Szeretet orvos, szegények irgalmas nővére, ki betegeket ápol, sebesülteket ápol, a király szegényeit, Gascogne határán, Lotharingia határán. De az én kis reményem az, aki jóreggelt káván a szegényeknek és árváknak. Én vagyok az Erények Ura, mondja Isten. A Hit templom, francia földbe gyökerezett katedrális. A Szeretet kórház, ispotály, mely a világ minden nyomorúságát befogadja. De a remény nélkül mindez nem volna más, mint temető. Én vagyok az Erények Ura, mondja Isten. A Hit az, aki századokról századokra virraszt. A Szeretet az, aki századokról századokra virraszt. De az én kis reményem az, aki minden este lefekszik és minden reggel fölkel és igazán nagyon jól alszik. Ennek az erénynek az Ura vagyok, mondja Isten. Az én kis reménységem az, aki minden este elalszik gyerekágyában, miután imádkozott szépen, és minden reggel fölébred és fölkel és megújult tekintettel imádkozik. Én vagyok az Erények Ura, mondja Isten. Én vagyok a Három Erény Um, mondja Isten. A Hit hatalmas fa, egy francia talajba gyökerezett tölgyfa. S e tölgyfa szárnyai alatt a Szeretet, lányom, a Szeretet a világ minden ínségének menedéket ad. És az én kis reményem semmi más, csak annak a kis rügynek az Ígérete, mely április legelején jelentkezik. >> 5 65
