Szolgálat 39. (1978)

Az egyház szava - A Szentatya homíliája a béke világnapján

AZ EGYHÁZ SZAVA A SZENTATYA HOMfLIÁJA A BÉKE VILÁGNAPJÁN Santa Maria Maggiore, 1978. jan. 1. Bevezetőjében a pápa hangoztatta, hogy minden békevilágnap mintegy óhaj és ígéret a polgári év kezdetén. A keresztényeknek közös erőfeszítéssel! kell imádkozni és mun­kálkodni a békéért. Az egyes évekre kijelölt jelszó mindig kiegészíti az előzőket, mint egy-egy új tégla a béke épületében. Ennek a szentmisének uralkodó gondolatát két szó fejezi ki: Mária és a béke. Nincs-e kapcsolat Mária istenanyasága és a béke között, amelyet éppen az ő ünnepén ünnepelünk? Ez a kapcsolat nem esetleges. Valósága és gyümölcsei Krisztus egyházának egész dogmatikus, patrisztikus, teológiai és misztikus kincsében gyökereznek. Ha pedig megvan ez a megfelelés Mária istenanyasága és a béke között, akkor milyen viszony áll fenn az istenanyaság és az 1978-as békevilágnap té­mája: az erőszak visszautasítása között? Igen, itt is megvan a kapcsolat. A kérdést tanulmányozó egyre több teológiai és exegetikai fejtegetés min­dig jobban napvilágra hozza ezt a maga szempontjából. E tanulmányok követ­keztetései egybehangzanak az emberek spontán ítéletével. Az erőszakot többféleképpen vizsgálhatjuk. Akár — mint az erre a napra kiadott legutóbbi üzenetünkben tettük— kollektív, nemzetközi oldaláról, vagyis a fenyegető modern háború oldaláról, annak „mindenestül esztelen jellegével“, „abszurditásával“, az űrháború szomorú hipotézisével, — akár a növekvő bű­nözés szenvedélyes erőszakának sokféle megjelenésében, vagy a rendszerré vált közéleti erőszak alakjában. Mindenképpen egy alapvető kérdés merül fel: melyek ennek a magatartásnak és az ezt ösztönző gondolatoknak, érzelmeknek az okai? Többször említettük ezeket az okokat előző üzeneteinkben, különösen a le­fegyverzésről és az élet védelméről szólóban. Ma délelőtt csak egyet említünk: azt a sokkot, amelyet az elembertelenítő létföltételek váltanak ki a társadalomban (vö. GS 27). Az ilyen létföltételek különösen a fiatalság körében frusztrációt váltanak ki, az pedig erőszakra és agresszivitásra vezet a jelenlegi társadalom bizonyos szerkezetei és viszonyai ellen, amelyek egyszerű szenvedőleges eszközökké akarnák silányítani őket. ösztönös vagy szervezett kontesztálásuk nem csupán őzeknek a kínos hely­zeteknek következményeire vonatkozik, hanem az egész társadalomra, amely 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom