Szolgálat 39. (1978)

„Vizsgáljátok az írásokat" (Jn 5,39)

.VIZSGÁLJÁTOK AZ ÍRÁSOKAT!“ (Jn 5,39)

A világ legtöbb kiadást megért könyve a Szentírás. A Bibliaapostol- ság Katolikus Világszövetségének beszámolója szerint 1977-ben 352 új nyelvre készítettek fordítást, hogy így minél többen érezhessék üzenetének fenségét saját nyelvük zamatán keresztül. Ugyanakkor több mint 200 nyelven dolgoztak új fordításon: a mai emberhez akarják közelebb hozni, amit már őseink is anyanyelvükön elmélkedtek. Akármennyit is beszélünk korunk vallási kríziseiről, a Könyvek Könyve iránt nem csökken az érdeklődés. Japánban évente az összes japán keresztények számát jóval meghaladó példányszámban adják el; csak Brazíliában több tízezer bibliakör működik; Afrikában is virágzik a bibliatanulmány.

Különféle lelkülettel lehet a Szentírást kézbe venni, vizsgálni. Van, aki mint a világ klasszikusainak egyikét lapozza át. Nem is csalódik: a műfajok változatos csokrát találja benne. Bár az is lehet, hogy ez a magatartás nem jut tovább a tükörbe néző embernél: felismerte ugyan saját képét, de hamar el is felejti (Jak 1,24). — Van, aki mélyebbre tekint: miként viszonyul a Szentírás, főleg az ószövetség, egyéb vallási és mitikus irodalomhoz. Hogy az ilyeneken sokszor „fátyol van, amikor olvassák“ (2Kor 3,14)? A gyermek is egész mást ért meg apja soraiból, mint az, aki pusztán szakemberként veszi kezébe ugyanazt a lapot. így érthető, hogy nem mindenki jut el ezen az úton korunk egyik legnagyobb szakemberének, Mircea Eliadenak eredményéhez: vallástudományi szempontból a Bibliában közölt zsidó-keresztény világkép teljesen különbözik az egykori vagy a megelőző felfogásoktól; nem az örök visszatérés mítosza, hanem történelmi felelősség jellemzi. — Kétségtelenül szükséges és hasznos a Biblia eredetének, átszármaztatásának, nyelvének és egyéb kérdéseinek objektív vizsgálata. Épp a hivő számára döntő, hogy tudja: itt nem pusztán hősöket kiszínező, kielégületlenségünk kárpótlását kereső vágyakról, ködös „elgondolásokról“ van szó. A Biblia tudományos vizsgálata elévülhetetlen szolgálatokat tett és tesz. De amint F. J. Schierse professzor tanulmánya rámutat, néha még keresztény tudósokat sem hagyott érintetlenül az ún. kizárólagosan objektív magatartásra épülő vizsgálat veszélye. Vagy a „kettős igazság“ útjára jutottak, vagy „kitértek a hit igazi problémái elől.“ A hivő ezért „lelki“ szemmel vizsgálja az írásokat, — a „testi emberrel“ szemben, aki nem fedi fel azt, ami az Isten Leikéből ered (lKor 2,10.14).

Valószínűleg ránk is áll Szent Pál Timóteusnak írt megjegyzése: „Gyermekkorod óta ismered a Szentírást“ (2Tim 3,15). Ennek ellenére az emmauszi tanítványokkal együtt érezzük a szükségét, hogy Krisztus csat3