Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Tomka Ferenc: Szentírás és lelkivezetés

ír erről: „összpontosítsuk elmélkedésünket Urunk egyes mondásaira az evangéliumban ... és újítsuk meg azt az erős hitünket és meggyőződésünket, hogy ezek bizonyosan az üdvösség igéi, a szántóföldben elrejtett kincs, amelyért minden mást el kell adnunk, hogy eljuthassunk Istenhez. Hagyjuk, hogy ezek az „üdvözítő szavak“ szívünk mélyére hulljanak, és teljesen birtokukba vegyék azt."7

Természetes azonban, hogy a lelkiélet különböző fokain más és más lesz kapcsolatunk az igével. A kezdő számára is nagy kegyelem forrása lesz, ha a Szentírás egy-egy megragadó, alapvető gondolatát naponta fontolgatja, s próbál ennek „bűvöletében" élni. Egyik első ezek közül bizonyára az a felhívás, amellyel Keresztelő Szent János, majd Jézus is prédikációját kezdte: „Térjetek meg, mert közel van Isten Országa" (Mk 1,15).

Amíg azonban a kezdő esetében általában csak azt javasoljuk, hogy lehetőleg minden reggel gondoljon erre az igére, és este ennek szellemében foglalja össze a napot, addig a lelkiélet mélyülésével arányosan buzdíthatunk az ige egyre intenzívebb élésére. Konkrétan arra, hogy az egyes cselekedetek előtt is gondolja át, hogy itt s most hogyan tud az ige szellemében — Krisztusban — cselekedni.

Az Isten igéjével való ilyen elmélyült kapcsolat, az Isten jelenlétének ilyen állandó átélése természetes követelménye a szent iratoknak, — noha erről sokszor megfeledkezünk, és csak a legmagasabb elérhető magatartásnak tartjuk. Ilyen élő, az egész életet, minden cselekedett átható „igeélésre“ hív fel már a mózesi törvény: „Szeresd Uradat, Istenedet, szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz. Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ők a homlokodon. írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára!" (MTörv 6,5-9). E szavak nyilvánvalóan arra hívnak fel, hogy a legprofánabb cselekedetben is gondoljunk arra, hogy jelen van az Úr, és iránta való teljes szeretetből cselekedjünk. — Hasonló Pál felhívása: „Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek" (1Kor 10,11; vö. 1Tesz 5,11); „bármit szóltok vagy tesztek, mindent a mi Urunk Jézus Krisztus nevében tegyetek, és általa adjatok hálát az Atyaistennek“ (Kol 3,17); „adjatok hálát mindenkor mindenért Urunk Jézus Krisztus nevében" (Ef 5,20; vö. Fii 5,6; 1Tesz 5,16), és „ha feltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönt van" (Kol 3,7). De erről beszél Jézus is, amikor az ébrenlétre, a készenlétre, a virrasztásra figyelmeztet (Mt 24,37—25,13), vagy arra, hogy ne sokat tervezgessünk, ne aggódjunk, hanem keressük elsősorban Isten Országát (Mt 6,33-34).

2) Az ige élése és a szeretet

A keresztény élet alaptengelye, életünk végső s mondhatnánk egyetlen mércéje a szeretet (Mt 25,40), hiszen Isten lényege is maga a szeretet (Un 4,9). Ezért nyilvánvaló, hogy a Szentírás igéi is mindig az Isten- és ember36