Szolgálat 39. (1978)
Tanulmányok - Giny Kranenburg: Egy mezei hivő göröngyös útja a Bibliához
egyetlen kérdéssel is félbeszakítani (bár erre megvolt az engedély!), ami a hallgatóságot újból aktivizálni tudta volna. így minden őszinte érdeklődés ellenére is egymás után nehezedtek el a pillák, csuklottak le a fejek. Ez a kör nem volt hosszú életű. Én azonban, mint a kopó, rákaptam a szimatra, és bár rendszertelenül, de nekiálltam a tanulásnak. Olvastam, ami csak a kezem ügyébe került. Abban az Időben már egymás után jelentek meg a könyvek. Legtöbbje elég népszerűén írva ahhoz, hogy az érdeklődő hivő is megérthesse. Ez azonban még mindig azt jelentette, hogy csak könyveket olvastam, de magát a „Könyvet“ csak húzódozva vettem kezembe. Egészen váratlanul meghívtak egy tanfolyamon való részvételre. Ennek már komoly feltétele volt, hogy igazán akarjunk tanulni, és meglegyen bennünk a készség, hogy 2—3 évi készület után önállóan vagy esetleg kettesben egy-egy kis kört vezessünk. Kéthetenként jövünk össze két óra hosszat. Minden alkalommal házi feladatot kapunk, amely 3—4 kérdés írásbeli megválaszolásából áll. A feladott fejezetet, perikopát minden előzetes tájékoztatás nélkül kell átvenni, és a kérdéseket józan belátásunk és érzésünk szerint megválaszolni. Aki ráér, kereshet, olvashat önállóan, de hetenként legalább egy—két órát kell foglalkozni az anyaggal. A házi feladatot írásban előre beküldjüik, és magán az órán együttesen beszéljük meg a különböző válaszokat. A kurzusvezető egy be- tániás nővér sok éves tapasztalattal; a közös megbeszélés után átveszi velünk az egyszerű információs szöveget, amit azután mind megkapunk. Természetes, hogy heti egy—két óra tanulást és gondolkozást, kéthetenkénti két óra közös foglalkozást jelentő tanfolyam még három esztendő alatt sem foglalkozhat kimerítően a teljes Szentírással. Ezért a tanfolyam célját így foglalhatnám össze: Magunkévá tenni a tudatot, hogy nem történelmi hűségű beszámolókkal foglalkozunk, hanem Izrael sajátos szemléletével, amely az Egy Istenbe vetett hitből kiindulva éli meg, érti és értékeli saját életét és történelmét, mint Szövetséget, amelyet Jahve Izraellel kötött. Ez a Szövetség a jövőre irányul és tervet tartalmaz, amely a választott nép történelmében mindinkább megvalósul és nyilvánvalóbb lesz. Meglátni, miként ismeri fel Izrael mindig jobban, hogy ez a terv nemcsak saját, de az egész emberiség kiteljesedésére (megváltására) irányul. Ebbe az alapvető felismerésbe mintegy belenőve, mind tisztábban és tudatosabban megélni, hogy az Isten megváltó terve — a Szentírásban kinyilatkoztatott igazság — nemcsak a múltra vonatkozik, hanem ma is teljes egészében érvényes alapzat és iránymutatás. Felismerni, hogy ennek a megváltó tervnek megvalósítására mi is meghívottak, felszólítottak vagyunk, akiknek útra kell kelnünk az ismeretlen, a bizonytalan felé, éppúgy, mint valaha Ábrahámnak. Hogy ezt az utat mindnyájunknak meg kell járnunk Istenbe vetett hitünkre és bízod almunkra támaszkodva, még ha látszólagos kudarchoz vezetne is. Mert a kudarc — a halál — nem a végső szó. A názáreti Jézus, Aki mindnyájunk számára maga az Üt, legyőzte a halált, feltámadott, és ma is él! 29
