Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Zalotay József: Szent Pál megtérése

gyarló ember vagy gyarló emberek között. Semmi sem változott. A hit vagy tévedés vagy önáltatás; lelki higiénia vagy babonaság, tudatalatti valami, amit tudatosítani kellene.

— Tanulj a tudósoktól, de mestered Pál legyen. Az Új, azaz Isten Maga itt van visszavonhatatlanul Jézusban, a Lélekben, az Egyházban. Az isteni valóság azonban nem a tudomány, hanem a hit empíriája alá tartozik. Jézus istensége, a történelem értelme, a jelen pillanat valódi lényege még nem kézzelfogható valóság; nem lehet mással bizonyítani, mint élettanúsággal. Hitem bizonyítékát a fel tartóztathatatlan idő hozza. Jézus itt van, de jön is. Teljessége a Pa- rúzia napján ér ide, az én saját Parúzia-napomon, halálom percében. Ki mint vet, úgy arat. Isten igazsága irgalom.

A jelen múlttá válik Jézus Dicsőségében. Vége a várásnak. Ádám, Ábra- hám, Mózes és a próféták reménye beteljesült. A Feltámadással, Jézus feltámadásával ez a tapasztalati világ megváltandó múlttá lett. Bűnös múltjából kell szent jövőjébe, szent jelenébe emelkednie. Utópiák csak téves és torz remények lehetnek, mert vagy el sem jönnek, vagy ha eljönnek, el is múlnak. A jelen nemcsak természetesen fejlődik, bár a műszerek s a tudomány ezt mutatja, hanem a feltámadással már be is teljesült. Most újból vár, s ezért fejlődik is. Vár, de nem arra, hogy beteljesülnek-e vágyai és álmai, hanem arra, hogy ami beteljesült, az meg is jelenjék: Isten legyen minden mindenben.

A jövő jelenné lett, a hit és szentségek jelenévé. Meghaltunk a bűnnek, feltámadtunk a Lélekben. Aki meghalt, azon végbement a halálos ítélet. Jézussal elszenvedte a halált bűneiért. Most Isten úgy teremti újjá a Lélekben, hogy szabadon, félelem nélkül szerethesse Istent.

Pál megtérése átértékelte értékeit. Isten nem ítélte el, hanem felmentette, megszentelte, gyermekévé fogadta az emberiséget. Irgalmazok, nem ítélhetek én sem. Jézus nem ontott vért, csak a Magáét. Én sem onthatok vért, csak a magamét, másokért. A jelen részt ad a jövőben. Nem fogadom el a sikert, az eredményt, az elkerülhetetlen halál elnapolását azokkal, akik a jelen értékei szerint ítélnek. Mit féltek attól, aki csak a testet ölheti meg? Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért.

A hit hivő tudásból akarattá válik. Ha meghaltunk a bűnnek, éljünk is az Istennek. A test, a megváltatlan ember, önző. önzésében vagy fél az Istentől, vagy kétségbeesve gyászolja a halott istent, vagy irigyen gyűlöli azt, aki miatt az ember nem lehet teremtő, önzés, irigység, kétségbeesés és gyűlölet a halál neve. A Lélek életet ad: szeretetet, jóindulatot, önzetlenséget, a halál megvetését az örök élet csalatkozhatatlan reményében. Most válik a földi élet igazán értékessé. Száz év múlva sem lesz minden mindegy. Most kell eldöntenem, hogy örök szeretet és boldogság, vagy örök gyűlölet és örök düh legyen-e a sorsom. Ha önmagam bálványa maradok, ha magamat akarom abszolútnak, abszolút Semminek vagy abszolút Valakinek, akkor örökre marcangolhatom magam örök gyűlöletemben, örök irigységemben. Isten, aki *a semmiből hívott,

25