Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Békés Gellért: Krisztusi program: az ember szolgálata

2. Jézus válasza. Jézus lényegében visszautasítja a kérést: azt válaszolja a Zebedeus-fiaknak, hogy üdvösségükről nem ő dönt, mert ez nem tartozik messiási küldetéséhez. Az üdvösséget, örök rendelése szerint, az Isten adja. Jézus csak azt adhatja nekik, ami küldetésével jár: meghívhatja — és meg is hívja őket követésére. Jézust követni annyit jelent, mint sorsában osztozni. Ezt fejezi ki a közös kehely kiürítésének a képe. Márk ezt a képet kiegészíti a keresztség hasonlatával: az előzővel párhuzamosan a Jézus ke- resztségében való megkeresztelkedésről beszél (38). Ez természetesen nem a keresztség szentsége, hanem — a görög szó eredeti értelmében — a vízben való teljes alámerítés, ami a halál jelképe. Nyilvánvaló utalás Jézus erőszakos halálának előző megjövendölésére. Aki maradéktalanul akar osztozni Jézus sorsában, annak készen kell lennie arra, hogy a szenvedés útján is kövesse őt: készen kell lennie a vértanúhalálra. A két tanítvány lelkes készségére Jézus, az üdvösség dicsősége helyett, mindhalálig tartó követésének kegyelmét ígéri meg nekik.

3. A tanítványok bosszúsága és a jézus i szolgálat. A tanítványokat bosszantja a két testvér tolakodó szerénytelensége és érvényesülési vágya. Jézus fölhasználja ezt a pszichológiailag alkalmas pillanatot, hogy megértesse tanítványaival, mit jelent az ő követésében az első hely és a vezető szerep. Magát az érvényesülési törekvést nem ítéli el, hanem csak annak helytelen irányát. Aki »nagy“ vagy „első“ akar lenni tanítványai közt, vagyis vezetésre törekszik, ám tegye, de ne úgy akarjon hatalmat gyakorolni, mint ahogy a világban teszik az uralkodók. A hatalom gyakorlását a világban többnyire az önkény, erőszak és zsarnokság jellemzi. Jézus ilyesmiről hallani sem akar: „Közietek ez nem így van.“ Tanítványainak körében a vezetés gyökeresen különbözik a világi hatalom gyakorlásától. Kora társadalmi rendjének egy jellegzetes típusát: a szolgát, sőt a rabszolgát választja, hogy erőteljesen kiemelje ezt a különbséget. Aki tanítványai közül elsőségre vállalkozik, annak a többi szolgájává (diakonosz), sőt rabszolgájává (dúlosz) kell lennie. A szolga urának dolgaival törődik, nem a sajátjaival, urának tulajdona, nem önmagáé. A szolgálat ilyen szellemében kell a többieket vezetnie annak, aki elöljáró az egyházi közösségben. — A keleti ember bölcs mondásainak a Bibliában is otthonos gondolatpárhuzamából és ritmikus formájából világos, hogy ez a Jogion“ eredeti jézusi szó, amit a következő mondat, Jézus hivatkozása tulajdon embert üdvözítő szolgálatára, még csak megerősít.

4. Jézus példája. Az Emberfia, akiről itt szó van, Mt 16,13-17 szerint a Messiás, az Isten Fia: maga Jézus. A bibliai jövendölés szerint a Messiás, mint Dávid király fia, uralomra hivatott, de — amint Deutero-lzajás Isten eljövendő szolgájáról, az „ebed Jahve“-ról megénekelte (42,49,50,52—53) — ez az uralom voltaképpen Isten és a nép mindhalálig engedelmes szolgálata. A Fillppi levélben megőrzött őskeresztény himnusz pontosan erről a jézusi szolgálatról szól, amely a kereszthalálban éri el beteljesülését. Jézus „isteni mivoltában nem tartotta az Istennel való egyenlőséget olyasminek, amihez fel20