Szolgálat 39. (1978)
Tanulmányok - Három szentírásmagyarázat: Farkasfalvy Dénes: Izajás meghívása
latos halfogás nyomán rádöbben az isteni jelenlétre, csodálata és ámulata ugyanilyen szavakban nyilvánul meg: „Menj ki tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok ..." (Lk 5,8). Nemcsak személyes bűneinkről van szó: Isten jelenlétének fényében megvilágosodik életstílusunk, földhöztapadt, érzéki célokhoz igazodó gondolkodásunk, emberi világunk méltatlan volta. MEGTISZTULÁS Isten nem azért mutatja meg magát, hogy megalázzon, megszégyenítsen vagy kétségbeejtsen. A szeráf izzó parazsat helyez a választott próféta ajkára. Nagy szimbólum! Csak égő fájdalom tisztíthat meg minket. Elsősorban „ajkunk", azaz a héber látásmód szerint „gondolkodásmódunk“, általános belső magatartásunk kiégetésére, gyökeres átalakítására van szükség. Az újszövetségben a szó: metanoia, megtérés, belső átalakulás. Elhagyom a régi ént, megújulok, levetem a régi embert, újba öltözöm. Meghalok Krisztussal, hogy vele új életre támadjak, meghalok a testnek, hogy a lélek szerint éljek, „hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyünk, akik nem a vérnek és testnek a vágyából, nem is a férfi indulatából, hanem Istenből születtek" (Jn 1,13). Ez a megtérés gyökerében isteni tett, de teljes megvalósulásában hosszú, halálig tartó folyamat. Izajást is haláláig égette az a parázs, amit a szeráf itt az ajkára helyezett — az Isten szava parázs, átalakító, követelő, szenvedést és tisztulást adó erő marad. KÜLDETÉS „Kit küldjék?" Az Isten kérdez, az isten az emberhez folyamodik, hív, de nem kényszerít, emberi munkatársat, sőt segítséget keres. Nem a szeráfok szolgálata által, hanem a prófétán keresztül akarja terveit, gondolatait közölni. A próféta az imént még a végét érezve jajgatott, most már csupa vállalkozó kedv, készség, nagylelkűség: „Itt vagyok, küldj engem." A megtérést megelőző megalázódás így válik a megtisztulás után alkotó, adakozó munkakedvvé. A próféta eljegyzi életét hivatásával. AZ ÜZENET De a feladat rettenetes. Látomást hirdetni olyanoknak, akik látni nem akarnak , Isten szavát vinni süketeknek, gyógyítást ajánlani azoknak, akik a betegséghez ragaszkodnak. És ne hidd, hogy jobbá teszed őket: csak még inkább vakok, süketek, betegek lesznek. Ez a vakság most már megátalkodást jelez: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök" (Jn 9,41). Próféta-sors, Jézus-sors, apostol-sors: Izajás hívásának szavaival zárja le Szt. János Jézus működésének történetét (Jn 12,40), és ugyanezek a szavak jelzik Pál utolsó beszédének végét az Apostolok Cselekedetének befejező soraiban (Csel 28,27). Az Isten szava túl „kemény beszéd", túl sok megpróbáltatást hoz, mert túl sokat követel, túlságosan azt kívánja, hogy emelkedjünk magunk fölé, éljünk az ő nívóján: „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 2 17
