Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A missziós munka teológiája a zsinat után

ben ma az Európából, Amerikából jövő misszionárius már nem a magányos úttörő, aki teljhatalmú nagykövetként építi ki az egyházat és terjeszti a kultúra vívmányait, hanem szívesen fogadott munkatárs, aki a bennszülött keresztényekkel, papokkal, püspökökkel karöltve teljesíti a mindenkinek szóló jézus! missziós parancsot. Mert bármennyire fellendültek is a fiatal egyházak, távol vagyunk még attól, hogy Jézus missziós parancsát végrehajtottuk volna. Ma az emberiségnek kb. 18,2 °/»-a katolikus. Hozzávéve a nem katolikus keresztényeket, az emberiségnek kb. 30 %-a keresztény. Tehát 70 %-a még nem az. Most is „nagy az aratás és kevés a munkás“. Pedig mennyien várnak világszerte arra, hogy részesüljenek Jézus békéjében és örömében! Annak az etió- piai udvari tisztnek élménye, aki felvéve Fülöptől a keresztséget, „boldogan folytatta útját" hazájába (Csel 8,39), ma is ismétlődik szerte a világon. Itt Japánban, ahol e sorokat írom, nincs ugyan még annyi felnőttkeresztség, mint Afrikában, Indonéziában, Koreában, de nem kevésbé nagy az öröme azoknak, akik Krisztusra találnak. Soha sem fogom elfelejteni annak a lánynak átszellemült arcát, akit tavaly ősszel keresztelt meg egy fiatal japán ferences, és azt az ujjongó felkiáltást, ami kifutott a száján, mikor a keresztség után összeölelkezett a kápolnában keresztény barátnőivel. Igen, ma is az Isten öröme az erősségünk (Neh 8,10).

Nemcsak Krisztusról beszélni: krisztusinak lenni

Egy második fontos pont, amelyet a zsinat és az 1974-ben tartott püspöki szinódus hangoztatott, a következő: Az „evangelizálás" nem korlátozódik a szóban és írásban történő hithirdetésre; a keresztény nép egész léte, egész élete válik evangélizálássa annyiban, amennyiben Jézus példáját és a Szentlélek ösztönzését követi.

A mai ember nem bízik a szóban, de megragadja a példa; nem hisz az ígéreteknek, de meghódítja a szeretet. Ha a keresztények igazán krisztusiak, akkor sok beszéd és handabanda nélkül is Krisztushoz vonzzák az embereket. ízes gyümölcsöt termő fára nem kell cégért akasztani; magától terjed híre, maguktól gyűlnek köréje az emberek, hogy gyümölcséből szakítsanak. Ott suttog a Szentlélek minden ember szívében, és Jézus Krisztushoz vonzza őket. Ha Jézus tanítványaiban meglátják, megérzik Jézust, előbb-utóbb hozzájuk állnak.

A hithirdető legnagyobb bánata, amikor tapasztalja, hogy az úgynevezett keresztény országokból érkező botrányos hírek elidegenítik az embereket a kereszténységtől. Háborúk, erkölcstelenség, élvezet- és haszonhajhászás, önzés, — amikor a keresztény nevet viselő ember ilyesmibe öli energiáját, nemcsak sajátmagát dönti romlásba, hanem mások előtt is eltorlaszolja a Krisztushoz vezető utat. Másrészt ha valaki igazán krisztusian keresztény, már ezzel a ténnyel hozzájárul az evangélium terjesztéséhez. Manapság mindennek híre terjed a világon. És a jó példa olyan, mint a mágnes. Hogy csak egy-két esetet említsek: egy rendkívül értelmes japán gimnazista, aki hozzám jár keresztény8