Szolgálat 38. (1978)
Eszmék és események - Levelesládánkból
Újévi programtervnek mindenesetre jó. Hátha sikerül vele az elbóbiskolt rózsafüzér- tizedeket életre kelteni, több türelemmel és kevesebb lustasággal látni neki az esztendőnek. Ha a fájdalmak elviselésébe egy kicsi örömet vagy lelkesedést tudnék belevinni, több tartalék lenne a célnak. Nincs kellemetlenebb ajándék, mint a savanyú képpel adott. Tulajdonképpen egy nagy missziós terület vagyunk, és se türelmünk, se jó szavunk egymáshoz. + — A katekétika problémájának gyökere: Hogyan szerettessük meg a végtelenül jó és szeretetreméltó Istent, aki minket előbb szeretett? Mert ha valaki valakit igazán szeret, akkor ö és az ő dolgai neki minden másnál fontosabbak és előbbre valók. És éppen ez hiányzik a legalizmusból. Hol a bűn határa, hogy lehet a bűnt kerülni stb., ez mind nem a szeretet nyelve. A szeretet így gondolkozik: Mivel szerezhetnék neked örömet?! Ebben van önkéntesség és lendület, tehát öröm és erő. Isten pedig minden öröm forrása és gyökere. Főfoglalkozása, hogy szeret minket az ő Fiának misztikus Testében, nem pedig hogy a hibapontokat gondosan följegyezgeti. Isten lát: ez ne fenyegetés-ízű legyen, hanem öröm! Jó keresztény nem az, aki a nyűgös kötelességeket izzadságosan teljesíti. Szeretet nélkül semmi vagyok. + — Boldogult Endrey püspök doktorátusával kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy a Canisianumban nem lehetett doktorátust szerezni, hanem az állami egyetemen. A rector magnificus avatott. Endrey idejében ez csak világi lehetett. — Ő szentelt pappá az egyetemi templomban. Az ő bizalmából lettem plébános. Gondjaimban, problémáimban mindig testvérien fogadott. Minden pap előtt nyitva volt az ajtaja, nem volt hivatalos fogadónap, mert mindig kész volt fogadni. Egy alkalommal is a többi kollégák után már nagyon belelógott az ebédidejébe az én jelentkezésem. Mégis, sohasem fogom elfelejteni, azt mondta fáradt, de szerető hangon: barátnak mindig szabad, sohasem késő! — Csák két évet vezethette szeretett egyházmegyéjét, de nekünk a jó Istentől ez is nagy kegyelem, mert biztos, hogy az ő sok-sok papi szenvedéséből él tovább ez a nagy egyházmegye. — Köszönöm — több paptestvérem nevében — az elhunyt megyésfőpásztorunkról írt nekrológot. Valóban nekünk fiataloknak is példaképünk, mert őszinte és következetes volt. Szívesen emlékszem vissza a vele töltött 1975-ös és 1976-os nagyheti és húsvéti szertartásokra (mint kispapok vettünk ezeken részt). Vonzó egyénisége, élete, mindenkor építő modernsége, lelkisége, Krisztus- és Egyház-szeretete, fegyelmezett liturgiavégzése, szentbeszédei és állandó „sugárzása“ — remegő teste ellenére maradandó élményt nyújtottak. Aki vele beszélt, gazdagodott és megtisztult. — Szeretném módosíttatni a dr. Ádám Györggyel kapcsolatos megemlékezést: nem a budai, hanem a pesti Szent Imre Kollégiumnak volt prefektusa. Magam is az általa vezetett évfolyamhoz tartoztam. + (P. Nemeshegyi Tokióból:) A Mozart-előadások szerencsésen lezajlottak, és öröm volt olvasni a kétszáz résztvevő beszámolóit. Csak néhány ízelítő belőlük: „Mozart az éjszakában körbe-körbe röpködő szentjánosbogár. Mozart a téli hold fényétől beragyogott téli hó. Zenéje végtelen békét ajándékoz; menhelyet ad a szenvedő léteknek; a feldúlt lelket lecsillapítja. Egy a sorsot, bármi legyen is az, befogadó embernek tágra nyílt ereje ez. Mozart zenéje, úgy, ahogy neve mondja, egy az Istent (Deus) szerető (Ama-) embernek hangja.“ „Furcsa valami Mozart zenéje. Ha evés közt hallgatom, jobb az étvágyam. Ha tanulás közben hallgatom, jobban fejembe megy a lecke. Ha szomorú vagyok, meglágyítja szívemet. Egyszóval Mozart zenéjét erőlködés nélkül lehet hallgatni. Nem mutatós, de titok rejtőzik mélyén.“ „A Szentírás szóval, Mozart zenével templomba hív engem.“ „Úgy érzem, hogy Isten, aki felülmúlja kétszáz év és a tér távlatát, most keblemben, ki hasonlóképp szolgája vagyok, Mozait szívverését hallatta 83
