Szolgálat 38. (1978)

Eszmék és események - Msgr. Bakole levele

számszerű statisztikája nem valódi képe az Egyháznak. El kell jutnunk egy inkább minőségi, mint mennyiségi kereszténységhez, ahol a hit meggyőződéssé vált, és hatékony marad a nagyobb közösség keretén kívül is, ott, ahol saját magunknak kell vállalni a keresztény lét felelősségét. Az inkább passzív tagokból álló Egyházból cselekvő Egyházzá kell válnunk. Ha a só ízét veszíti, mi történik? Az Egyház társadalmi jelenlétének nem annyira intézmények jelenlétében kell kifejeződnie, mint minden egyes keresztény tevékeny tanúságtételében, ott, ahol él.

Végső soron nehéz pontosan leírni az Egyháznak ezt az új formáját; légkörről, stílusról van szó. Kanangai egyházmegyénk egyes részeiben már jól előrehaladtak ezen a vonalon, másutt még igen nagy változásokra van szükség. Lelkipásztori eljárásaink konkrét mércéje a következő legyen: idő- és energiaráfordításban föltétien elsőbbséget kell adnunk mindannak, ami a keresztény élet folytatólagosságát biztosíthatja intézmények nélkül is.

ösztönöznünk kell a keresztényeket, hogy csatlakozzanak azokhoz, akik hozzájuk hasonlóan tovább akarják követni Jézust. Minden lehető és elképzelhető módon ösztönöznünk. így az öntudatra ébredés nagy hulláma járhatja át egyházmegyénket. Tanítsuk meg minden keresztényünket, hogy minden keretet, minden alkalmat felhasználjanak hitük továbbadására.

Az első lépés az, hogy tudomásul vegyük helyzetünket, és alkotó jellegű feleletet keressünk rá. Mi a teendőnk? Minden kereszténynek újra meg újra azon kell igyekeznie, hogy a hit szemével nézzék közösen az eseményeket. így tud majd megszületni az új lelkiismeret és az új cselekvés. Erőteljes közös eszmecserére van szükség. A mi afrikai kultúránknak egyik fő eleme ez: élénken tárgyalják az életbevágó problémákat. Ebbe nagyon jól beilleszthetők a hit közös szempontjai.

Jelenlegi helyzetünkben a legtöbb indítást adó egyházi formák az első századokéi, amikor az Egyház mindenekelőtt sok helyi közösség gyülekezete volt. A Jézus Krisztusba vetett hit valamennyire mindenütt kisarjadt, és igen nehéz körülmények között is életet teremtett, sok-sok kis közösséget olyan emberekből, akik a feltámadott Megfeszítettet életük föltétien vezéréül fogadták. Isten Lelke — higgyünk szilárdan ebben — ugyanezt fogja köztünk is végbevinni.

Mostani helyzetünk legjobb lelkipásztori irányítói az Apostolok cselekedeteinek könyve és az apostolok levelei. A legnagyobb mértékben mai indításokat fogunk fölfedezni bennük; azt, hogy milyen szellemben munkálkodtak elődeink a mienkhez több tekintetben is hasonló körülmények között. Ezeknek az első közösségeknek jó összefoglalását találjuk meg az Apostolok cselekedeteiben. A hívők sokaságának egy volt a szíve, a lelke. Senki sem vallotta magáénak vagyonát, hanem minden közös volt közöttük. Az apostolok nagy erővel tettek tanúságot Jézus feltámadásáról. A hívek pedig buzgón hallgatták az apostolok tanítását, hűségesek voltak a testvéri közösségben, a kenyértörésben és az imádságban. (Csel 2,42-46; 4,32-35; 5,12-14.)

71