Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A missziós munka teológiája a zsinat után

olt, örömmé, amelyet senki el nem ragadhat. Isten akarata, hogy erről minden ember tudjon, hogy ezt valóban megértse, átélje, és egyesítse hangját az Isten kegyelmét dicsérő, jóságát hirdető megváltottak kórusával. Ezért a „missziós munka“, vagyis hogy Krisztus által „küldetve“ (a latin „missio" szó „küldetést“ jelent) hirdessük a megváltás örömhírét, Krisztus egyházának lényegéhez tartozik. Ha valaki igazán hiszi, hogy Jézus halála és feltámadása az egész világ- történelem középpontja és minden ember örök életének forrása, ha igazán megtapasztalta, milyen jó az Atyaisten bocsánatában részesülni, gyermekének lenni, testvérekkeJ együtt Krisztus testében és vérében részesülni, ha igazán szeret — úgy, mint az Isten — minden embert, aki e világra született, és igazán javukat kívánja: akkor nem lehet közömbös az iránt, hogy ezek a testvérek osztják-e hitét, részesülnek-e örömében, szeretik-e a mi édes Urunkat, Jézus Krisztust és Istenünket, az irgalom Atyját.

Az ilyen értelemben vett missziós lelkűiét és missziós munka tehát a kereszténység lényegéhez tartozik, és ezért sohasem hiányzott és nem is hiányozhat az Egyház életéből. De ennek a lelkületnek és munkának megnyilvánulásai a korszükségletek szerint változtak és változnak. Lássuk tehát teológiai szempontból: melyek a zsinati utáni missziós lelkűiét és munka sajátosságai.

Missziós lelkületű világegyház

Az első és legfontosabb pont az egyház katolikus egyetemességének tudatosítása. A katolikus egyház a világ valamennyi nemzete számára atyai, anyai ház. Nem kiváltságol egy bizonyos nemzetet és érdekeit; nincs kötve egy adott kultúrához, egy meghatározott kor vagy nép szokásaihoz, nyelvéhez, felfogásához. Ami Krisztus egyházával nem fér össze, az csak a tévhit, a hazugság, a bűn. Minden más szíves fogadtatásra talál benne. Az Isten kertjében ezerféle virág nyílik: nem kell mindenkinek rózsának lennie, lehet búzavirág is, nefelejcs is, vagy — ha úgy tetszik neki — akár szamárkóró is. A természetfölötti kegyelem nem nyirbálja meg a természetet. Nem kevésbé magyar a magyar, ha katolikus; nem kevésbé japán a japán, ha keresztény.

A középkortól egészen a 20. század közepéig a keresztény missziós munka egyben a nyugati görög-latin kultúra terjesztését is jelentette, és bizony sokszor nagyon szűk nézetekkel párosult. Ennek a szellemnek legsajnálatosabb megnyilvánulása volt a kínaii rítusvitában hozott pápai döntés, amely megtiltotta a kínai keresztényeknek bizonyos hagyományos szokások követését és kifejezések használatát, s ezzel derékba törte az ázsiai missziós munkát. Az európai nyelv (latin) és az európai szokások ráerőltetése a világ keresztényeire nem egyezik Krisztus szellemével. Ahogy Szent Pál nem követelte meg a görög keresztényektől, hogy zsidókká legyenek, úgy nem szabad megkövetelni az afrikaiaktól, ázsiaiaktól, hogy amikor keresztények lesznek, megtagadják azokat a kincseket, amelyek a teremtő Isten gondviselésének jóvoltából halmozódtak fel népeikben. Egy az Isten, egy a Krisztus, egy a keresztség, egy az Úr asztala és egy a világot átfogó testvérek közössége, de sok nyelven dicsér6