Szolgálat 38. (1978)

Eszmék és események - Egy nagy magyar népmisszionárius: Csepellényi György

Tekintsünk fel az Úr alázatos szolgálójára, aki Istenanya, de a mi szeretett, jóságos anyánk is. A kánai menyegzőn felkérés nélkül is Fiához fordult segítségért: „nincs boruk"; és Fia — milyen csoda! — Anyja egyetlen szavára megtette első csodáját. Most, amikor tobzódunk borban és élvezetekben, most lenne szükségünk Mária, szeretett Anyánk segítségére, mert a hit és az erkölcs a legnagyobb veszélyben forog.

Általad, isteni kegyelem Anyja, üdvösségünk Anyja, csak általad juthatunk Isteni Fiadhoz. Most lenne a legfőbb ideje, hogy megismételd: „Fiam, nincs boruk". Kérjük szívünk mélyéből, tedd meg ezt Szent Fiad és Hozzád fohászkodó gyermekeid kedvéért!

Egy akarattal, egy lélekkel fohászkodjunk: Vigyázz reánk, édesanyánk, Magyarország Királynéja, Magyarország patrónája, és kérd Isten áldását minden magyarra.

EGY NAGY MAGYAR NÉPMISSZIONÁRIUS: CSEPELLÉNYI GYÖRGY

1526-ban Mohácsnál elvérzett az egész ország. Vagy száz pálos monostor elpusztult, az egykor oly népes magyar alapítású remeterend elnéptelenedett, a krónikák elnémultak. Jó száz óv múlva kezdett a rend magához térni a szörnyű pusztulásból, s kezdte járni az elvadult országot, hogy mentse a szer- tezüllött magyar népet. A remeték, otthagyva kolostoraik imádságos csendjét, most hithirdetői és apostolai lettek népüknek, sőt nem egy hitének vértanúja is. Hosszú sorukból az első mártír Csepellényi (Csepellény, Csepelény, Csep- pelény) György, az 1672-ben hazai misszióra jelentkező nyolc pálos egyike.

1626-ban született Biccsén, Trencsén megyében. Apja György, édesanyja Pataky Zsófia volt. A családi légkört egy korai életírója így jellemzi: „kisded- ségét áhítatos szüleinek gondozása alatt élte által." Egész életére jellemző bensőséges M ária-tisztei étét már édesanyjától hozta magával. Tizenhat éves korában a pálosok elefánti (Zobor m.) noviciátusába lépett. 1643. máj. 3-án, a szent kereszt féltalálásának ünnepén telt le próbaéve, s tette le fogadalmát. „A Szentkereszt dicsőséges és győzelmes jelében kezdé György vitézkedő szerzetes életének folyását ... a Szentkereszttől kezdé mingyárt az alázatosságot, buzgó áhítatosságot tanulgatni és a tökéletességnek, a szép szerzetesi engedelmességnek és tiszta életnek illatját árasztani, sőt mások szívébe is átplántálni" (Acta Paulinorum).

Egyforma hévvel vetette magát a tanulmányokba és az önsanyargatásba, úgyhogy elöljárói jónak látták mérsékelni, amit ő az említett „szép engedelmesség" jegyében fogadott.

Pappá szentelése után Pápára küldték. A szószék és a gyóntatószék volt az életeleme. Följegyezték róla mint jellemző apróságot: olyan odaadással prédikált, „hogy a testéből kifatsarodott izzadságoktól a rajta lévő külső kön64