Szolgálat 38. (1978)

Az egyház szava - Új missziós korszak (Holland püspöki kar)

Emberek és eszközök

Ez a testvéri segítség ma is azt igényli, hogy embereket és eszközöket állítsunk rendelkezésre. A fiatal egyházak nagy része még világosan misszionáriusokat kér, más egyházakból érkező segítőket, olyan helyekre és feladatokra, amelyekre maguk között még nem tudtak kellő számú megfelelő személyt találni. Ugyanilyen világos az anyagi segítség igénylése is: a fiatal egyházak továbbra is igénylik mindaddig, míg saját híveik nem tudják teljesen fedezni a helyi hitközösség munkáját.

Látszólag ugyanolyan segítségről van szó, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt. De a kérés és a felajánlás most a helyi egyházak olyan közösségében megy végbe, ahol mindegyik a lehető legteljesebben élni akar saját felelősségének jogaival. Már nem sokáig kötelezhetjük a fiatal egyházakat arra, hogy támogatásunk szele után igazítsák vitorláikat. Másfelől az egyház régebbi tartományai nem kötelesek bírálat nélkül elfogadni ezeknek a fiatal keresztény közösségeknek egyházi életét vagy válogatás nélkül minden missziós tevékenységét.

Tovább kell folytatnunk az eszmecserét azokról az utakról, amelyet kinek- kinek mint Jézus Krisztus helyi közösségének sajátos helyzetében járnia kell. Együtt kell tovább keresnünk az együtt megtehető utat. Tegyünk föl hát kérdéseket erről a keresésről. Kiindulópontunk egyedül az evangélium legyen, amely ránk bízza ezt a küldetést. Mint az egyetemes egyház részei, indítsuk kölcsönösen elmélkedésre egymást: hogyan is értjük Isten szándékait népével. Aki gondolkodásra ösztönöz mást, az is ad. Ez a kölcsönös támogatás egyik legelső és legfontosabb formája, és ebből a legfiatalabb vagy legszegényebb egyház is kiveheti a maga részét.

A fiatal egyházak iskolájában

A fiatal egyházak vallási tapasztalatai és lelkipásztori kezdeményezései számunkra is kérdéseket és indításokat tartalmaznak. Kijelölhetik az utat az igazi vallásos szellem keresésében, rámutathatnak, hogy lehetünk újféleképpen egyház. Egyes vidékeken az egyházközségek átlagon felüli felelősségtudatot tanúsítanak az egyház működése iránt. A paphiány kilátása, amely a nyugati egyházban is megvan, talán több elkötelezést és alkotó erőt ébreszt föl, mint nálunk. Nem mi vagyunk-e ennek az oka? A fiatal közösségek törekvései és tapasztalata bizonyára hasznunkra lehetne, de még túlságosan kevés figyelmet szentelünk nekik. Keresnünk kell az eszközöket, hogy többet és jobban ismerjünk meg belőlük.

Világosan megértjük a fiatal keresztény közösségek kifogásait a nyugati egyházaktól kapott segítséggel kapcsolatban. Ez anyagi jellegű kiindulópont és nem túlságosan kellemes, de ha komolyan vesszük kifogásaikat, akkor párbeszédbe kezdhetünk a különböző keresztények között, s ebből kisarjadhat a misszió, az egyház és az evangélium újfajta megértése.

58