Szolgálat 37. (1978)
Halottaink - Dr. Golenszky János Kandid ciszterci (Bajcsy Lajos)
tartózkodási helyét. Haláláig a külföldi magyarok lelkipásztori munkájában kötelezte el magát. Nevéhez ill. közreműködéséhez fűződik ennek megszervezése: a Burg Kastl-i magyar gimnázium és két internátusa (ez különösen szívügye volt, utolsó kívánsága is az volt, hogy virág és koszorúk helyett erre adakozzanak), a müncheni, párizsi, kölni, hollandiai stb. magyar ház és több magyar misszió létrehozása (legutóbb Buenos Airesben), a müncheni Paulinum diákotthon, a „Pannónia Sacra“ (majd „Életünk“) c. újság és a MET megalapítása, a magyar cserkészet föllendítése, magyar hitoktatás és magyar iskolák létesítése világszerte. Mindezeket a létesítményeket erkölcsileg és anyagilag támogatta. Stadtmüller professzorral egyik megalapítója a müncheni Magyar Tudományos Intézetnek, Dr. Johannes Maurerrel a „Haus der Begegnung“-nak. Kezdeményezője és egyik alapítója a Németországi Magyar Egyesületek Központi Szövetségének ugyancsak Münchenben, Rómában pedig a Szent István háznak. Amellett élénk részt vett a német kulturális és egyházi életben is, amint ezt temetésén Ratzinger bíborosérsek képviselője is méltatta. 1952-ben, az „Exsul Família“ megjelenése után németországi főlelkész lett. 1967. nov. 24-én a Szentszék a „Pastoral is Migratorum Cura“ instrukció értelmében megbízza az egész világon szétszórt magyar katolikusok szentszéki képviseletével. 1974-ben Németországban megkapta a Szociális Munka aranyérmét. 1977-ben a már súlyos beteg főlelkésznek Goppel bajor miniszterelnök személyesen adja át a Bajor Érdemrendet, dec. 20-án pedig Josef Ratzinger a pápai prelátusi kinevezést. Már évekkel ezelőtt szívinfarktust kapott. Szerencsésen felépült, és folytatta túlfeszített munkáját. 1977 nyarának elején a feldafingi Schimmert-klinikán súlyos epeműtéten esett át: nemcsak köveket vettek ki, hanem az egész epejáratot, és művezetéket tettek a helyére. Az operáló orvosok előtt ekkor vált világossá, hogy eperákról van szó, amely áttevődött a vesére és a májra is, tehát nincsen remény. De a halálos beteg nem adta meg magát. Decemberben még Ausztriában és repülőgépen Rómában járt. Amikor visszajött, ragaszkodott ahhoz, hogy maga vezesse kocsiját a lakása és irodája közti közel 20 km-es úton, a nagyváros forgalmában. De végül is betelt rajta a rákbetegek kegyetlen határideje: félévvel az operáció után, január 10-én összeesett a lakásán, 39 fokos lázzal mentők szállították vissza a klinikára. Nyolc napra rá halott. Kedves templomában, a müncheni Jó Pásztor nővéreknél búcsúztatták az ottaniak január 23-án délután. Már ide is sokan eljöttek a külföldi magyar papok közül. Temetésén pedig, január 26-én vagy nyolcvan paptársa vett részt a világ minden tájáról. A koncelebrált rekviem szerda este László István burgenlandi püspök vezetésével folyt le a Szent István dómban. Msgr. Gianone, a Pázmáneum rektora temette. Höffner bíboros, a német püspöki kar elnöke, így méltatta részvéttáviratában: „Halála fájdalmas veszteség 14 lelkipásztori kerületének és az esztergomi érsekségnek éppúgy, mint a német katolikus egyháznak. A lelkipásztori élet fölépítése és ellátása érdekében nem ismert fáradságot. A rábízott vagy saját maga által létesített intézményeket nagy körültekintéssel és szaktudással vezette. Minden erejét az Egyházért emésztette föl, ezért megérdemelte mindannyiunk köszönetét.“ R. Dr. GOLENSZKY JÁNOS KANDID ciszterci (1913—1977) Született: 1913. máj 19, Nagykanizsa. Szentelése: 1938. jún.29, Zirc. 1938—1950: ciszterci tanár Budapesten a Szent Imre Gimnáziumban. 1950/51: a XI. kerületi Szent- lélek-kápolna kisegítő lelkésze. 1951-től haláláig ugyanott kápolnaigazgató. Elhunyt: 1977. júl. 7. Búcsúztatóját 18-án a Farkasréti temetőben Pálos Iván esztergomi segédpüspök tartotta. Temetése 21-én Székesfehérvárott volt. A ciszterci templom kriptájába helyezte örök nyugalomra Lékai László bíborosérsek. Budapesten a XI. kerületben a Szent Imre plébániatemplom köré kitűnő lelki- pásztori ötlettel több kis kápolnát is létesítettek, és ezeket az idő és az élet 7 97
