Szolgálat 37. (1978)
Könyvszemle - W. Egger: Közösen olvassuk a Bibliát. - Hűség és haladás (Szabó F.)
Wilhelm Egger: Közösen olvassuk a Bibliát. Opus Mystici Corporis, Bécs 1977, 118 o. Egger könyvét Dr. Hajdók János és Pásztor János fordította magyarra. A szerző kapucinus, 1940-ben született. Jelenleg a brixeni hittudományi főiskolán az újszövetségi szentírás professzora és megbízott előadó az innsbrucki hittudományi karon. Kis könyvének célkitűzéséről ezeket írta: „Számos keresztény örömmel olvasná mások közösségében a Bibliát, hogy eleven kapcsolatba jusson a Szentírásban Isten igéjével, s így nyerjen indítást életének alakítására.“ A könyv éppen ilyeneknek kíván segítséget nyújtani, hogy közösen elgondolkozzanak a Szentírás egy-egy részletén, és azt egymással megbeszéljék. „De ilyen megbeszélés csak akkor kecsegtet sikerrel, ha a résztvevők bizonyos mértékben ismeretekkel rendelkeznek és bizonyos beszélgetési szabályokat is figyelembe vesznek.“ Ennek megfelelően a szerző alapismereteket nyújt a Szentírás értelmezéséhez, majd olvasási szabályokat sorakoztat fel, amelyek segítségével a résztvevők egymás tapasztalatát, élményét is értékesíthetik. A magyar kiadáshoz írt előszóban a kiadó mindezt bővebben megmagyarázza. Ennek elején olvassuk: „Könyvünket szentírásmagyarázati órák, népszerű kifejezéssel: bibliaórák segédkönyvéül szánjuk, elsősorban az egyes lelkészségek, egyházközségek templomi használatára, de azon túl szemináriumokban, papi kurzusokon való felhasználásra is.“ A könyv végén ugyancsak a magyar kiadó szokásához híven hasznos irodalmi tájékoztatót közöl, megjelölve a fontosabb magyar és idegen nyelvű szentírási bevezetőket és segédkönyveket: továbbá „Elemi gyakorlati megjegyzések“ címmel konkrét eligazítást nyújt a közös bibliaolvasás megszervezéséhez és módszeréhez. Egger kis kalauza nemcsak a Szentírás megértésébe vezet be, hanem főleg gyakorlati útmutató ahhoz, hogyan lehet a Bibliával kezünkben közösen hinni, imádkozni és élni. Konkrét példákon mutatja be, hogyan kell az írások lelki értelmét feltárni, milyen módszerek alkalmazhatók a bibliai szöveg megismerésére; hogyan kell a szövegeket kiválasztani, összehasonlítani, aktualizálni, vagyis korunkra alkalmazni, és a közös élményelemzés révén — gondolkodás, elmélkedés, imádság által — életünkbe átültetni az isteni szót. A legutóbbi püspöki szinódus a zsinat szellemében a Szentírást jelölte meg a kate- kézis forrásául. A megújuló templomi vagy családi katekézishez értékes kis kalauzt ad most az Opus Mystici Corporis kiadó. Szabó Ferenc Hűség és haladás. Congar, Voillaume, Loew, Liégé, Kremer és Fischer írásai. Opus Mystici Corporis, Bécs 1977, 126 o. Ez a szöveggyűjtemény a „Dialógus“ sorozatot folytatja, amelynek célja, hogy szakavatott teológusok és lelkipásztorok írásaival bevezesse a magyar közönséget a Zsinat igazi szellemébe. A gyűjtemény egy égető zsinat utáni problémára keres választ: hogyan lehet összehangolni az igaz keresztény tanításhoz való hűséget a szükséges korszerűsítéssel. Tudjuk, hogy Szentatyánknak is ez a legfőbb gondja: a hagyományt mereven értelmező „tradíciónálisták* (vagy integristák) és a hitletéteményt is kikezdő „progresszisták“ végletei között keresi a helyes egyensúlyt. Ez volt a katekézissel foglalkozó püspöki szinódus egyik alaptémája is. A gyűjteményben szereplő szerzőknek nem kell ajánlás. Yves Congar a II. vatikáni zsinat egyik előfutára és szakértője volt; René Voillaume Jézus kistestvéreinek és nővéreinek szellemi atyja és az egyik legihletettebb lelki író; Jacques Loew a munkáspapok kiemelkedő egyénisége; Liégé francia domonkos szerencsésen kapcsolja össze a teológiai reflexiót a lelkipásztori követelményekkel; Jacob Kremer a szentíráskutatás ismert népszerűsítője; Balthasar Fischer a liturgiatudomány egyik legjobb szakembere. A gyűjteményben fölvetett problémák — jóllehet az írások nyugati szerzőktől valók és elsősorban az ottani helyzetet veszik figyelembe — a hazai papságnak és híveknek is eligazítást nyújtanak, hiszen a sajátosan magyar körülmények között is lényegében ugyanazokkal a kérdésekkel kell szembenézni, ha talán más „ritmusban“ és súlypontozással is. Ezek a tanulmányok az igazi egyházhűségre hangolnak, ugyanakkor ösztönzést adnak a józan, bátor (de nem 91
