Szolgálat 37. (1978)
Az egyház szava - A szinodusi atyák felszólalásaiból
A SZINODUSI ATYÁK FELSZÓLALÁSAIBÓL Otunga bíboros, Nairobi (Kenya) érseke: Afrikában ma egy dolog biztos: nekünk kell ügyeinket komolyan kézbe vennünk. VI. Pál pápa maga mutat rá az útra, amikor kifejezte az afrikai kultúra iránti megbecsülését, és biztatott, hogy tanulmányozzuk Afrika hagyományos tapasztalatvilágát. Kampalában, 1969-ben Afrika püspökeihez intézett szózatában a pápa beszélt egy afrikai kereszténység lehetőségéről, sőt szükségességéről. Valóban a vallás és kultúra Afrikában (mint egyébként másutt sem) soha nem vált el egymástól. így az afrikaiak kultúrája vagy inkább kultúrái magukban foglalnak „ige-magvakat", amelyek az egyetemes Egyház meggazdagodására szolgálhatnak. — A II. vatikáni zsinat előtt a vallási és kulturális hagyományt mint „praeparatio evangeiii"-t (az evangélium előkészítését) tekintették. Ez egyszerűen azt jelentette, hogy miután az evangellzáció megvalósult, a kulturális hagyomány egész gazdagsága háttérbe szorult. — A zsinati atyák új, dinamikusabb képet teremtettek a „semina verbi“-vel (igemagvak). Ebben az új képben Krisztust úgy tekinthetjük, mint az isteni magvetőt, aki már elvetette a magot Afrika kulturális hagyományában. A katekézis előtti idő és a katekizálás ideje az esők évszaka. Utána jön a növekedés évszaka: a mag ekkor gyökeret ver és növekszik, hogy meghozza termését az Egyház kertjében. E szerint az új kép szerint az afrikai kultúrában már benn vannak a magok, amelyek soha nem látott virágokat teremhetnek. Például a béketűrés keresztény erényének szükségességéhez jó bevezetőként szolgálhat a lukai közmondás: „Kenda kalaa kola e bunyolo“, azaz: „Ha messze akarsz érni, lassú és egyenletes lépésben haladj.“ (Lassan járj, tovább érsz.) Valóban helyi egyház az életre központosított katekézisből fog kialakulni, amely lehetővé teszi az afrikai nép életének begyökerezését az evangéliumba, íme erre egy példa: A Kisii területén levő Tabaka misszió papja egyik vasárnap a szamaritánusról szóló evangéliumot olvasta. A kisii törzs szomszédja a massainak. Századokon keresztül a két törzs állandóan háborúskodott, egymást gyilkolták, egymás állatait rabolták. Ezen a vasárnapon a pap azt mondotta a kisiieknek, hogy az evangélium szerint az ő felebarátjuk a massaiak. Az egész hallgatóság, fiatalok és öregek, nők és gyerekek, azonnal kórusban kiáltották: Kai, kai — azaz: Ez lehetetlen, lehetetlen! Ennek ellenére az üzenet eljutott hozzájuk, s ezt soha el nem felejtették. Megállapíthatjuk: a folyamatos keresztény képzés (vagyis a katekézis) régóta problémánk a felnőttekkel kapcsolatban, s erre akarunk megoldást találni. « Mwoleka ruiengai (Tanzania) püspök. (A püspök maga is egy „ujamaa" faluban él; a szó a szuahéli nyelv szerint „kiterjedt családot“ jelent. Ez a Julius 60
