Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Életfeladatunk, az evangelizálás
TANULMÁNYOK Alszeghy Zoltán ÉLETFELADATUNK, AZ EVANGELIZÁLÁS Beszédes tények öt esztendő munkálatai zárultak le, mikor a negyedik „püspöki szinódus“ 1977. október 29.-én kiadta „szózatát az Isten népéhez“. 1972 tavaszától 1974 őszéig a harmadik érdekében folytatott munkálatok általánosságban vizsgálták az evangelizálás kérdését; az 1975-től 1977-ig húzódó műveletek viszont az evangelizálás egyik fontos részét, a gyermekek és a fiatalok hitoktatását szolgálták. A módszer, amivel a két szinódust előkészítették, egészen új az egyházban. Eddig az egyházi élet legtöbb megnyilvánulása „felülről“, a hierarchikus vezetőktől, tehát az egyetemes egyházban a pápától, az egyes helyi egyházakban a püspököktől indult ki, és a papságon át hatott a hivők széles rétegeire. Aránylag ritkán fordult elő, hogy „alulról“, a helyi egyházakból és a hívek között kristályosodó csoportokból jött a kezdeményezés, és az egyház vezetői később tették magukévá a megmozdulást. A múltban a közlekedési viszonyok nem is engedtek meg más módot az egész befolyásolására. A repülőgép és a telefon ma új lehetőségeket nyitott világtávlatban folytatott eszmecserére, és az egyház bátran felhasználta ezeket az új lehetőségeket. A „püspöki szinódu- sok“ nagy újsága éppen abban áll, hogy előkészítésükben az egész egyház folytat huzamos állandó párbeszédet. A helyi egyházak képviselőiből és a pápa megbízottjaiból álló titkárság, széleskörű tudakozódások alapján, a pápa jóváhagyásával, kitűzi a következő szinódus tárgyát, és szakértői segítségével kérdőíveket állít össze. Ezek segítségével az egyes helyi egyházak, különböző szerveik névén, megvitatják az illető problémát, leírják helyzetüket, kifejezik véleményüket, előadják kívánságaikat és célkitűzéseiket. A válaszok alapján a központi titkárság okmányjavaslatokat állít össze, és ezeket ismét megküldi a helyi egyházaknak. A zsinaton több mint 200, legtöbbnyire a különböző püspöki karokból választott képviselő, csaknem egy hónapon keresztül, munkacsoportokban, bizottságokban és teljes üléseken, megvitatja a terveket, és rendesen írásban is a pápa elé terjeszti munkájának eredményét. A pápa aztán, esetleg bizonyos módosítások után, meghirdeti a zsinat szózatát. Mivel a sajtó és a rádió állandóan tájékoztatja a nagyközönséget a munkálatok minden egyes fázisáról, és kifejezi a benyomást, amit az egyes lépések a világegyház különböző részeiben tettek, és mivel a központi titkárság tagjai nemcsak levelezés, hanem személyes látogatások útján is állandó kapcsolatban vannak a püspöki konferenciákkal, mondhatjuk, hogy egy esztendőn, át minden világrészben ezrek és ezrek vesznek tevékeny részt az egyház állásfoglalásának kiérlelésében. 5
