Szolgálat 37. (1978)

Az egyház szava - Az V. püspöki szinódus (Szabó Ferenc)

hez. Csupán a leglényegesebbet, az egész kérdéskör távlatát és alapszempontjait vázolták, hogy majd a püspökkari konferenoiák — sajátos helyzetüknek megfelelően, szakemberek bevonásával — aprópénzre váltsák a nagy irányelveket.

Tanulva az előző szinódusok tapasztalataiból, ez alkalommal határozott vázlattal indultak: az ún. „Lineamenta“ (amolyan kérdőív), illetve az arra beérkezett válaszok alapján a szinódusi titkárság elkészített egy munkadokumentumot a katekézisről. Ezt A. Lorscheider bíboros, a brazíliai Fortaleza érseke mutatta be „relatio“-jában. (Egyébként ő volt a szinódus egyik főirányítója, lelke: a munkacsoportok vitáit és a felszólalások eredményeit az ő vezetésével összegezte egy kis csoport.) Itt említjük meg, hogy Degenhardt padernborni érsek még a szinódus elején körképet adott az Egyház jelenlegi helyzetéről; ez a „panoráma“ azt a célt szolgálta, hogy „elhelyezzék“ a katekézis problematikáját más kérdések összefüggésében.

I. Egészen nagy vonásokban a szinódus összetétele és lefolyása a következő volt:

A szinódusi atyák ősszel étszáma: 204; ebből a püspökkari konferenciákat képviselte 143. (Magyarországot Dr. Lékai László bíborosprímás, esztergomi érsek, a Magyar Püspökkari Konferencia elnöke.) A keleti egyházak és a római kúria dikasztériumainak (kongregációk, Titkárságok, Bizottságok) vezetőin kívül a tagok között voltak a Legfőbb Szerzeteselöljárók Uniójának képviselői (10), továbbá a Szentatya által kinevezett 19 személy. A Pápa nevében három „delegált“ elnök töltötte be felváltva az elnöki tisztet: Sebastiano Baggio bíboros, a püspöki kongregáció prefektusa; Antonio Ribeiro bíboros, lisszaboni pátriárka és Hyacinthe Thiandoum bíboros, a szenegáli Dakar érseke.

A Szentatya megnyitóbeszéde, Rubin főtitkár beszámolója, Degenhardt érsek „panorámá"-ja és Lorscheider bíboros „relatio“-ja után megkezdődtek — teljes ülések keretében — a hozzászólások a munkadokumentumhoz. Néhány atya írásban adta be hozzászólását. A viták nyelvi csoportokban folytatódtak; e csoportok munkáit összegezték, majd a közgyűlés elé terjesztették hozzászólásra. Mintegy háromszáz felszólalásra ill. írásban beadott hozzászólásra került sor. Elég hamar kialakult az közmeggyőződés, hogy a szinódus javaslatait egy ún. tétel-listában (Elenchus propositionum) összegezik; ezt a munkák végén benyújtják a Szentatyának arra kérve őt, hogy az előző szinódus után kiadott buzdításához hasonlóan (Evangelii nuntiandi, 1975) adjon ki egy dokumentumot a katekézis problémáiról. Ugyanakkor szinte a kezdet kezdetétől azt is eldöntötték, hogy a munkák végén egy üzenetet intéznek Isten népéhez: ebben összefoglalják a tárgyalások legfontosabb eredményeit, anélkül, hogy teljességre törekednének.

A szinódus során az atyák meghallgatták a vatikáni dikasztériumok vezetőinek jelentéseit is e hivatalok munkáiról. Megválasztották a szinódus titkár55