Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - † Sombor J. Gertrud: Ward Mária életútja

Szerette a természetet, a zenét, a művészeteket; csak természetes, hogy a nevelésben is megfelelő helyet kívánt biztosítani az esztétikai értékeknek. Gyakorlati nevelésre is törekedett. Egészen új kezdeményezése, hogy nemcsak az egyszerű nép, de az előkelők lányait is kiképezte a háztartási és gazdasági munkákban, abból az egészséges elvből kiindulva, hogy csak az tud jól irányítani, aki maga is járatos a dologban. Finom szooiális érzékével egyébként is lelkére kötötte nővéreinek, hogy mindenkivel ugyanolyan előzékeny szeretettel bánjanak, beleértve a házi személyzetet és a szegényeket is; működésük ugyanúgy terjedjen ki a szegény nép gyermekeire, mint a gazdag családokéra.

A rendszeretet és tisztaság veleszületett tulajdonsága volt, maga körül is megkövetelte mindenben, egészen a tányérokig, amelyeken a kolostor portáján a szegényeknek felszolgálták az ételt. Jól ismerte a különleges női hibákat: fecsegés, kíváncsiság, hajlam a félősségre és a rendetlen szeretetre. Ezeknek a nevelésben kíméletlenül hadat üzenet. Az udvariasságra, jó modorra szoktatás nála lelki értékké válik, a szeretet megnyilvánulásává.

A nevelői munkáról igen magas fogalmai voltak. „Gyakran gondoljanak arra, milyen nagy és szent hivatás tanítani és nevelni, a növekvő ifjúság szellemét irányítani és jellemét alakítani.“ Úgy nézzék a gyermekeket, mint „akiket az Úr mint kedvenceit rájuk bízott“, mint „az Úr vérétől fényes lelkeket, a Megváltó testének tagjait.“ Anyai jósággal forduljanak feléjük, legyenek velük, közvetlen, bizalmas, családias viszonyban, de sohasem bizalmaskodók, mert a szeretet legmélyebb megsértését jelentené a gyermek szeretetének öncélú lefoglalása.

Sokatmondó az a rövid mondat, amelyben az intézményébe való fölvételnek, vagyis a jó nevelőnek a követelményeit összefoglalta: „Hivatásunk kellékei: vidám kedély, jó észbeli tehetség és a tökéletesedés forró vágya; a három közül azonban legszükségesebb a vidám kedély."

Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy Ward Mária intézménye csak nevelő rend. Európában igen, bár az iskola mellett más ifjúsági és plébániai munkában is segédkeznek. Európán kívül azonban igen változatos szociális- karitatív munkát végeznek, pl. árvaházakban, szegényklinikákon stb. Dél-Koreá- ban bennszülött nővérek gondozzák a ieprásokat. Buenos Aires-ben a nyomornegyed lakóit segítik; Rodéziában a négerek között élnek, megosztva bajaikat. Mindez igazolja, hogy az intézmény az alapító szellemében fejlődik tovább.

XII. Pius pápa a világi apostolok világkongresszusának résztvevőit fogadva, 1951. okt. 14-én, az egyháztörténet két nagy alakját állította példaként eléjük. „Az egyik Ward Mária, ez a páratlan nő, akit a legsötétebb, legvéresebb órákban a katolikus Anglia adott az Egyháznak.“ A másik, akit mellette megemlített, nem kisebb szent, mint Páli Vince.

53