Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Benkő Antal: Tallózás a katekétika mezején
világképétől. A leegyszerűsítés néha a végletek felé vezetett. így Haíbfas „Fundamentalkatechese"-je már nem kifejezetten keresztény hitoktatást ajánlott az iskolában, hanem a vallásnak általában vett tanulmányozását, Tillich felfogásának megfelelően: vallás az, „ami engem lényegileg érint.“ Mások „ökumenikus“ vallásoktatást kívántak: katolikus és protestáns gyerekeknek együtt tanították a hittant. Nem lehet csodálkozni, ha Miller (Geschichte ist Gegenwart — religionspädagogische Konzeptionen der letzten 50 Jahre; Katecheti- sche Blätter 1977) nem kevesebb, mint tíz jelentősebb hitoktatási módszert különböztet meg Németországban az utolsó húsz év folyamán. Ezek nem teljesen függetlenek egymástól. Fő jellemzőjük is egy: megtalálni a legalkalmasabb kiinduló pontot a hit megismertetéséhez, tartalmának feltárásához. így jelent meg a problémákra irányított, oktatási célokra irányított, gyógyításra irányított stb. hitoktatás. Közben sokszor annyira hangsúlyozták a régi — elvont teológiai kifejezések betanulását kívánó — módszerekkel, könyvekkel szemben a mai kor, a mai fiatalság problematikáját, hogy maga a keresztény tanítás nem jutott elegendő szóhoz. — A legutóbbi módszer, az ún. „célmezőterv“ (Ziel- felderplan) (a Deutscher Katecheten-Verein, München, Preysingstr. 83c tankönyvei és „Grundlegung“-ja) mindezeket az elemeket egyesíteni igyekszik, egyszerre antropológiai és teológiai is akar lenni. A tanuló tevékeny részvételét igényli, de nem kevesebb munkát tételez fel a hitoktató részéről sem: „Ebben a könyvben, hitoktatótokkal együtt, nektek kell megfontolni és felfedezni a munkamódot“ — olvassuk a sorozat 10-12 éveseknek szánt könyvének 3. lapján. Ezért az anyagbeosztás is újszerű. Nincs kérdés—felelet, hanem valóban „anyag“, amit fel kell dolgozni. Itt 29 „problémavázlat“ adja meg az indítást, teremti meg a motivációt szövegeken, rajzokon, karikatúrákon stb. keresztül. A „válasz“ a csaknem 60 oldalt felölelő 101 címszó (Stichworte) alatt található; ezek kis lexikon formájában közlik azt, amit „év végéig meg kell tanulni.“ Az „anyaggyűjtemény“ pedig — énekek, képek, színes művészi reprodukciók stb. — a szemléltetést, a probléma és felelet összehangolását segíti elő. — Az egész felépítés hangsúlyozza az alapmeglátást: ha Isten szava emberekben szól hozzánk, ha Krisztusban maga is emberré lett, akkor kinyilatkoztatásának ma is a konkrét emberi helyzetekben kell megvalósulnia; csak úgy lesz bennünk életté, ha a mindenkori térben és időben értelmezzük. Amikor tehát az életkörülmények oly különbözők, az egyéni adottságok oly változók, s minden oly gyors átalakuláson megy keresztül, nem elég a megszokott formulákat átadni. A hitoktatónak állandóan kutatnia kell, hogyan tudja egy megadott fej-i lödési fokon álló növendék számára, egy konkrét területen (sajátmaga vagy* más életére nézve) a legmegfelelőbb célokat kitűzni, a legalkalmasabb anyagot! összeállítani, ami képesíti növendékét a személyes hitében való növekedésre.f Az ideál az, hogy csupa „telitalálatot“ érjenek el. Ezt persze sokan csak meg-, közelíteni tudják. Ezt a tényleges helyzetet ismeri el a német püspöki szlnódus, amikor egyrészt nélkülözhetetlennek tartja az iskolai vallásoktatást, másrészt azonban 32
