Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Lukács László: A tanúság igéjével
A tanúvallomás csak személyek közegében igazán eleven. Befogadni sem lehet tárgyként, mint egy kénytelen-kelletlen lenyelt tablettát, belénk döfött injekciót. Csak az hallgatja értőn a vallomást, aki közben személyes kapcsolatba is került a tanúval. Az ember legszemélyesebb mélyeit a hidegen kutató szem egymaga nem láthatja át, csak a vele rezonanciába kerülő másik ember- mély. „Cor ad cor loquitur“, szív a szívhez szól, mert csak ott talál teljes meghallgatásra. Simeon jövendölése szerint az újszülött Jézus jel lesz, amelynek ellene mondanak. Ellentmondásba ütközhetnek Krisztus tanújelei is: saját gyengeségük éppúgy ellenállhat, mint a mások értetlensége. Tanúságtételük mégis éppen ebben a kettős ellentmondásban válhat az embermélyig elvezető, sőt az emberen túlra is mutató vallomássá. A leghitelesebb örömhírré: saját és mások minden bűne ellenére hisznek az irgalomban, minden fájdalom ellenére az örömben, a halál színe előtt is a feltámadásban. A legtöbb ember „csak“ éli az életét, anélkül, hogy elmondaná. Életének ritka pillanataiban, többnyire a magánélet rejtettségében, nagynéha talán egy- egy ünnepélyes nyilvános eseményben kerül sor arra, hogy életéből valamit meg is fogalmazzon. A művészek hivatása az, hogy az emberélet rejtett titkait az emberiség nyilvánossága előtt is megszólaltassák. A legtöbb keresztény ember is elsősorban „csak“ éli hitvallását, amely őt Istenhez kapcsolja. Legföljebb imádságaiban, családi vagy baráti beszélgetésekben kerül sor arra, hogy hitét meg is fogalmazza. Nagyritkán kerül olyan helyzetbe, hogy hitét a nyilvánosság előtt kelljen megvallania. Az Egyházon belül is vannak azonban olyanok, akik „az ige szolgálatára" kaptak meghívást: a lelkipásztoroknak hivatásbeli kötelességük az, hogy e hitnek általában rejtett titkait az Egyház közössége, sőt a világ nyilvánossága előtt megszólaltassák. Jézus maga adott parancsot a hit nyilvános hirdetésére. S az Egyház minden korban igyekezett eleget tenni küldetésének. A hithirdetés azonban csak akkor lehet hiteles, ha aranyfedezetként mögötte áll a hitet hirdetőnek életvalíomása is, egybehangzóan az Egyház egész közösségének, tehát a hitüket némán megváltóknak tanúságtételével. Mert hitvalló minden keresztény ember, Jézus példája és parancsa szerint. Életének legkülönbözőbb helyzeteiben kell Jézus módjára élnie, vagyis szeretnie: Istent vagy embert, tehát a másikat elébe helyeznie a saját érdekeinek, szempontjainak. „Nem kímélték életüket mindhalálig“: elszántsága, ha kicsiben és kezdő fokon is, előbb-utóbb a vértanúkéval rokon. Ellenfele a saját gyöngesége és mások értetlensége, támogatója a kegyelem és az Egyház közössége. Mert élet és halál harca folyik minden élőlényben, jó és rossz, kegyelem és bűn harca minden emberben. Ezen a küzdőtéren vállalja Krisztus odaadó életét a keresztény, és így tesz tanúságot a kegyelemről és Krisztus feltámadásáról: Istennek bűnnél és halálnál erősebb szeretetéről. 24
