Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - Lukács László: A tanúság igéjével

Jézus példabeszédekkel világította meg az Isten Országa titkait. Az apostolok saját életük példáján mutathatták be, hogyan jön el az emberbe az Isten Országa. Jézus a tékozló fiú történetével világította meg, milyen boldogság megtérni Isten irgalmasságához. Szent Pál egyes szám első személyben mondhatta el a hazatalált tékozló fiú vallomását: „Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, és ezek közt én vagyok az első“ (Him 1,13—15).

„Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen engem“: az örömhír hirdetőit Szent Istvántól kezdve „tanúságtételük miatt megölték“ (Jel 6,9): szemtanúkból így vértanúkká váltak. Az ősegyház Jézus tanúságtételének folytatóit látta bennük. Megkínzatásukban életre-halálra, vagyis emberileg teljesen azonosultak Krisztussal. „Christianus sum“, „keresztény vagyok, Krisztushoz tartozom“ — e hitvallás tér vissza minduntalan bírósági kihallgatásuk és kínvallatásuk során: megváltják Krisztust szavukkal és életükkel egyaránt. (Vö.: Hagemeyer: Ich bin Christ. Frühchristliche Martyrerakten. Patmos 1961.) így lesznek szentté, életük pedig Krisztus hirdetőjévé: bennük folytatódik Krisztus tanúságtétele. Nolai Szent Paulinus szerint „a világ kezdete óta szenved Krisztus övéiben, ö a kezdet és a vég, őt rejti a törvény, őt tárja fel az evangélium. Mindig csodálatos az Úr szentjeiben, akikben szenved, de győzedelmeskedik is“.

Jézus maga készítette elő apostolait a rájuk váró szenvedésekre (vö. Mk 8,34), a vértanúság vállalására, s az ősegyház kezdettől Jézus szenvedéstörténetét látta folytatódni a vértanúk szenvedésében. Már az Apostolok Cselekedetei is párhuzamot von Jézus és István diákonus szenvedése között: ellene is hamis tanúk lépnek föl (Csel 6,13; Mk 14,57), őt is kivezetik a városból (Csel 7,57; Jn 19,17; Zsid 13,12), megkövezése alatt ő is gyilkosaiért imádkozik (Csel 7,59; Lk 23,34), és hasonló szavakkal hal meg, mint Jézus (Csel 7,60; Lk 23,46). Szent Ignác pedig egyenesen így nevezi magát: „Istenem szenvedésének követője vagyok." (I. m. 23.)

A vértanúk nem a maguk igazáról tesznek tanúságot, hanem Krisztusról, megváltójukról. S az ő emberi tanúvallomásuk is kiegészül Isten tanúvallomásával, Krisztuséhoz hasonlóan. Miközben életük árán is kitartanak Krisztus mellett, részeseivé válnak megváltásának, amely éppen hitvallásuk által behatol az életükbe. Szent István megnyílni látja az eget haldoklása közben (Csel 7,56), s valami módon — legkésőbb a halálában — ebben az élményben részesül minden vértanú. Halálukban Krisztus feltámadásának lesznek részévé: „Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk“ (Róm 6,8).

A világháborúban nem volt ritka eset, hogy egy-egy lebombázott ház romjai alatt az óvóhelyen rekedtek a ház lakói. Kétségbeesett rohammunka indult meg ilyenkor: kiásni a bennszorultakat. S milyen boldogság volt, ha a kifelé törekvő bennrekedteknek és a befelé hatoló életmentőknek sikerült áttörni az utolsó rétegen is, és végre egymásra találhattak. Valahogy így tör át az élet

22