Szolgálat 36. (1977)

Az egyház szava - A kanadai püspöki kar körlevele a lelkiismeretről (Folytatás)

olvassa a Szentírást és értelmezi a hagyományt. Az Egyházat azért kaptuk, hogy a hívők közösségében bizonyosak lehessünk Isten szavának hitelességében, amint azt a Szentírás tartalmazza és a Lélek tevékenysége megvilágosítja bennünk.

37. Ugyanez a Lélek biztosítja nekünk az apostoloknak és utódaiknak, a püspöki kollégiumnak a szolgálatát, egységben fejükkel, a pápával. Az apostolok és utódaik szerepe az volt és ma is az, hogy tanúságot tegyenek Krisztusról, az Atya akaratának kinyilatkoztatójáról. Az volt és ma is az a kötelességük, hogy átadják az eredeti apostoli tanúságot Krisztusról, megünnepeljék az új szövetség áldozatát, és irányítsák Isten népét, hogyan éljen Krisztus új teremtményeként (vö. Mt 28,18-20; Mk 16,15-16). Az Egyház a Szentlélek irányítása alatt pontosan ezt igyekezett megtenni a múltban és csinálja tovább a jelenben, Krisztus második eljövetele felé fordított arccal. Az apostolutódok tanítószolgálata, mint láttuk, a Szentírásra és a hagyományra vonatkozik. Ennek a feladatuknak betöltésében azonban nem akarják elnyomni a Lélek többi adományát, hanem mindenkit arra bátorítanak, vizsgálják meg ezeket az adományokat a Szentírásban és hagyományban talált ismérvek szerint.

38. Egy hivő ember a tanítóhivatal imént körvonalazott tanítását nem tekintheti egyszerűen úgy, mint egyet a sok más elem közül, amely lelkiismeretének kialakítására szolgál. Hanem ez az a szegletkő, amelyre a lelkiismeret ítélkezésének egész épületét emelni kell. „Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, amelynek maga Krisztus a szegletköve“ (Ef 2,20). „Te Péter vagy, és erre a kősziklára építem Egyházamat“ (Mt 16,18). Jól eszünkbe kell vésnünk, hogy mi a hit birodalmában élünk. Bízzunk és reméljünk, hiszen számíthatunk a Szentlélek állandó támogatására, úgy, ahogyan a puszta értelem sohasem adhatná meg.

39. A fönti értelemben vett felelős személynek mérlegelnie kell a tényeket, mielőtt cselekszik. Ez persze távolról sem azt jelenti, hogy cselekedetét a maga kívánságához vagy szeszélyéhez szabhatja. A hivőnek föltétien kötöttsége, hogy magatartását először és mindenekelőtt az Egyház tanításával hozza összhangba, mert számára elsőrendű és mindennél fontosabb tény, hogy Krisztus, Lelke áital, mindenkor jelen van Egyházában. Az egész Egyházban, de különös módon is azokban, akik az Egyházban és az Egyház javára szolgálatokat gyakorolnak. A legelső ilyen szolgálat pedig az apostoli szolgálat.

40. A hivőnek továbbá kötelessége, hogy még olyan tárgyakban is, amelyeket a tanítóhivatal „ex cathedra“, vagyis csalatkozhatatlanul nem határozott meg, egy adott helyzetben teljes elsőbbségben részesítse az Egyház tanítását. Kérje a Szentlélek világosságát, folyamodjék a Szentíráshoz és a hagyományhoz, maradjon párbeszédben a teljes Egyházzal, ami csakis az egyházi egység forrásának, a püspökök közösségének közvetítésével lehetséges. Magát a szóban forgó valóságot — például a nemiséget, a házasságot, a gazdasági életet, a politikát, a háborút — részletesen kell tanulmányoznia. Ebben a vizsgálódás61