Szolgálat 36. (1977)
Az egyház szava - Szentatyánk „Angelus“-a 1977. szept. 25-én
AZ EGYHÁZ SZAVA SZENTATYANK „ANGELUS"-A 1977. SZEPT. 25-ÉN Igen, drága testvéreink és gyermekeink: a pápa holnap betölti nyolcvanadik életévét. Mindenki tudja, mindenki beszél róla. Hogy ebből a magában véve jelentéktelen dátumból az imádság és a közös öröm méltó eseménye legyen, eljött Rómába a mi „Scholae Cantorum“-aink, az olasz Szent Cecília Szövetség tízezer tagja, javarészt gyerekek és fiatalok, és ma reggel megtöltötték énekükkel a Szent Péter bazilikát. Most innen az ablakból is meg akarjuk ezt köszönni nekik és megdicsérjük őket. Kedves Gyermekeim! köszönet mindannyiotoknak bravúros szereplésetekért, amely méltán érdemli ki a művészet és a vallásos áhítat kettős kitüntető címét. Ez alkalommal pedig tudtunkra adja, hogy szeretitek az Egyházat és a pápa személyét, aki csodál, buzdít és megáld benneteket. Ki kell tárnunk előttetek lelkünket. Szívünk két érzelem között hányódik. Az egyik súlyos és komoly: életkorunkra vonatkozik, amely elválaszthatatlanul magával hozza földi életünk közeledő végének intelmét. A halál pillanatában mindig ott van az Isten ítéletétől való félelem titokzatos érzése. Ez nagy alázatra kötelez, és arra, hogy segítségül hívjuk az Úr irgalmát és a jók imájának támogatását. Érezzük, milyen törékeny az ember, és ennek az emberi törékenységnek a keresztre feszített Krisztussal együtt mi is teljesen alá vagyunk vetve, — legyen meg az Isten akarata. A másik érzelem arra a hivatalra vonatkozik, amelyet betöltőnk. Péter hivatala ez. ö mint Simon, Jónás fia meghalt, akárcsak minden más halandó ember; de mint Péter, vagyis mint az Egyház alapja, nem hal meg, és dacol a jövendő századokkal. Az Egyház megmarad. Megmarad a történelem viharai közepett. „Portáé inferi non praevalebunt“, a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Az Egyház szilárd és erős marad e világ viszontagságai közt, hogy mindenkinek hirdesse az Evangéliumot és az örök üdvösséget; közben pedig várja az üdvözítő Jézus végső és diadalmas visszatérését. Erre akarunk emlékeztetni benneteket. Fénylő világosság, reménység ez mindenkinek, amely ki nem alszik, és mostani életünket is értelemmel és szépséggel tölti el. Az évforduló alkalmából mi is kifejeztük a Pápának jókívánságainkat. Erre Msgr. Capriotól, Msgr. Benelli utódától a következő válasz érkezett: „Különösen kedves a Szentatyának ez a hozzá juttatott forró jókívánság és imaígéret, őszentsége kifejezésre kívánja juttatni, hogy atyai tetszését leli az odaadó tiszteletnek ebben a megnyilvánulásában, az égi kegyelmek bőséges kiáradását kívánja (ti. működésükre), és szívesen adja ennek zálogául apostoli áldását, amelyet kiterjeszt paptestvéreikre és a nemes gondolat minden résztvevőjére is.“ •» 59
